Az öltözetről

 

Ha megkérdezzük az embereket az öltözködéssel, a ruházattal kapcsolatban, valószínűleg sokféle kérdésünkre sokféle választ fogunk kapni.

Milyen kérdéseket lehet föltenni? Hát például, hogy miért is öltözünk, milyen szabályokhoz kell tartanunk magunkat az öltözködés során, mi illendő és mi nem. Számít, hogy valaki idős vagy fiatal? Kifejez valamit a ruha? Kifejezünk valamit öltözködésünkkel?

 

 

 

                                                                             Fotó: William Stitt

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember nagyon okosan válaszolna még akkor is, ha egyébként nincs különösebb érzéke az öltözködéshez. Mégis, amikor figyelem az embereket, ráébredek, hogy nincsenek tudatában annak amit az öltözetükkel kifejeznek. Vagy nem törődnek vele, vagy nagyon is tudják, de téves az elgondolásuk.

Talán most nagyképűnek gondolnak, mert olyasmiről írok, amihez nincs képesítésem. Talán magam is elismerhetem, nem értek hozzá, ennek ellenére vannak észrevételeim.

A legfontosabb, a nem korunknak megfelelő öltözet. Gondolkodtak már azon, hogy évezredeken át volt egy rendje a kor vagy az életszakasz szerinti öltözködésnek?

Arról, hogy egyértelmű volt a férfi és a női ruha közötti különbségtétel – lásd a bibliában -, most itt nem beszélek. De más volt a gyermek ruhája, más volt a leányé, a legényé, a férjé, a feleségé, a hajadoné, az asszonyé, az özvegyé. Ha nem is mindenütt, de bizonyos korokban és kultúrákban bizonyosan.

A ruha jelzett valamit. És illett illendően hordani. Bizonyára mindíg voltak, akik a szabályokat felrúgták, de azért a szabályok megvoltak. Az idők változnak, az emberek is, ezért nem csoda, hogy ami akárcsak ötven évvel ezelőtt botránkozást keltett, az mostanra már megszokott.

Mégis. Nézzünk csak körül! Érett nők, fiatal anyák, meglett idős asszonyok átlátszó ruhában járnak. Férfiak szűk nadrágban, túl rövid zakóban, izmaikat mutogató pólóban, atlétában.

Természetesen a célom nem mások megszólása, hanem inkább mások felébresztése. Biztos, hogy helyesen öltözünk?

Valamikor kialakult az öltözékek megfelelő méretezése, amely az emberbe ültetett arányérzék által csinos, elegáns, jól hordható, célszerű ruházatot alkotott meg. Természetesen visszaélések mindíg voltak. És ostobaságok is.

Egy túl rövid zakó lehet, hogy megfelel valamilyen pillanatnyi divatot követő ember számára, de aki komolyan gondolkodik, a klasszikus öltönynél marad és visszafogott a színválasztásban. A túlzottan szűk nadrág, hozzá túlzottan nagy cipővel lehet, hogy egyeseknek imponál, szerintem azonban nevetséges. A test alakját, az izmokat, ugyanúgy mint a test hibáit és a zsírokat hagyjuk meg férjünk vagy feleségünk számára. Másnak azt látni nem kell. A melegítőnadrág nem illik a városba. Sem a papucs. A fehérneműt sem kell másnak látnia. Az intim zónákról már nem is merek szólni.

Aztán azok a nadrágok... ahogyan viselik, az nevetséges. Van aki úgy néz ki, mint a fiam másfél éves korában pelenkában, és persze tartalommal benne. Egyesek úgy hordják, hogy szinte kilátszik belőle a s... Akarom mondani, kissé mély talán a kőműves dekoltázs. És ez bizony a hölgyekre is igaz.

Tizenöt évvel ezelőtt, mikor nagy divatja volt annak, hogy a hölgyek a hátsó dekoltázsukat mutogassák, fölmerült egy osztálynyi, azaz talán húsz főnyi lány előtt ez a kérdés. Kissé felháborodva mondták, hogy nem tudnak mit tenni, mert mindenütt csak csípőnadrágot lehet kapni. Én inkább úgy mondtam volna, hogy nagyoncsípőnadrágot. És volt valami igazság benne, hiszen a feleségem is panaszkodott emiatt. Hozzáteszem, ha valaki nagyon akarta volna, vehetett volna olyan nadrágot, aminek rendes dereka van.

De! Ha a hölgyeket nagyon zavarta volna, hogy kilátszik a hátsójuk, felvehettek volna egy normális pólót. Azonban ezt a nagyoncsípőnadrágot, érdekes módon minden ifjú és nem ifjú hölgy egy nagyjából derékig érő rövid pólóval hordta.

Azt mondják, ne keressek semmiféle álszentséget a dologban?

Még valami. A hölgyek talán nem tudják, de a férfiak szeretik a nőies nőket. Női ruhában. Nőies alakkal. A csípőnadrág összenyomja a csípőt, ezért a hölgyek kerek csípője olyan egyenes lesz mint a férfiaké.

Lehet, hogy valaki tudatosan el akarja tüntetni ezt a különbséget?

Már sokszor megfigyeltem, hogy a szoknya hosszát rosszul választják meg. Véleményem szerint senkinek sem kellene egy nőből többet látni annál, hogy az illető nő, de amikor a szoknya comb középig ér vagy még odáig sem, az nem helyes, de még rosszul, ízléstelenül is áll. Nem akartam erősebb szót használni. Ugyanez a helyzet azokkal a rendkívül rövidre vágott szárú nadrágokkal, amit már nem lehet a short kategóriába sorolni. Tisztában vagyok vele, hogy más és más ízlésünk van, viszont erről már jó ideje kialakult a véleményem. Ezen hölgyek hátsójáról nem az jut eszembe, hogy "de helyes popsi" vagy "formás feneke" van, hanem kifejezetten a s...g szót idézi bennem. Nem tehetek róla. Nem vonzónak érzem, hanem visszataszítónak, közönségesnek.

Ha egy nő "szexi" ruhát visel, ne csodálkozzon, ha olyan férfi szólítja meg, aki csupán szexet akar. Persze a cél lehet ez is. Komolyabb kapcsolatról szerintem csak elvétve lehet szó.

Az öltözködés, a smink, az ékszer viselés módja, a műköröm mind rávilágít valamire az egyén gondolkodásában. Komolyság, komolytalanság. Megbízhatóság, megbízhatatlanság és a többi.

És biztosan állíthatom! A legtöbben valahogy a komolytalanhoz és a megbízhatatlanhoz vonzódnak.

S mondom mindezt úgy, hogy élére vasalt nadrágban járok, pólóban, szandálban zokni nélkül, kereszttel a nyakamban. El tudják képzelni?

De higgyék el kérem... igyekszem... nagyon igyekszem.

 

                                                                             Johanan

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Az öltözetröl
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat