Isten a teremtő, életet adhat és elvehet. Felesleges ezen felháborodni. Elvehet, mert vissza is tudja adni. Számára mindenek élnek (Luk. 20, 38). Isten szemszögéből, talán olyan ez, mintha egyik világból egy másikba helyezné át az embert. Ezért is parancsolhatott Illésnek, hogy ölje meg a baál 450 papját.

                                                                *

Gödöllőn, ezt kellett volna mondani annak a krisna hívő lánynak:                

Azért, mert az emberek Jézus nevében aljasságokat követtek el, ön levette a szemét Jézusról. Ön valószínűleg hisz az emberekben, az emberi jóságban. Pont emberekre kezdett nézni, pedig meg van írva: „És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

                                                             *

Az emberek eszközök Isten kezében. A kérdés csak az, hogy öntudatlan eszközök vagyunk, vagy tudatosan készek vagyunk rá, hogy eszközök lehessünk.

                                                                *

T. - nak:

Az ember sokszor érzi magát egy szemét rongynak, egy senkinek, mocsoknak.

A bűneink miatt érezzük magunkat annak, és az ördög akarata, hogy így is maradjunk érzéseinkben, de Isten vissza akarja adni a méltóságod.

És azt akarja, hogy a lányának (fiának) tekintsd magad, mint teljes jogú örökös. Ha Ő megbocsátotta a bűneidet, Isten családjának tagjává váltál. A legszebb ruhát adta rád, gyűrűt a kezedre, és sarut a lábadra, mint ahogyan a tékozló fiúnak.

                                                               *

A szeretet az egyetlen parancsolat. Isten a szeretet. Azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő.

                                                               *

Az ószövetség háborúi talán azért kerültek leírásra, hogy az emberek megismerjék Isten ítéletét. Meglássák, hogy haragvó és bosszúálló Isten, aki nem hagyja büntetés nélkül a gonoszt. Megteheti, mert ő az Isten. Az embereknek ezt a jogot nem adta meg, legfeljebb eszközök lehetnek Isten kezében. A háború csapás, ítélet volt régen. De most, amikor a szeretet parancsa van érvényben; csupán emberi gonoszság?

                                                              *

Áldás, áldottnak lenni:

Csak azért, mert valaki kereszténynek mondja magát, még nem jelenti, hogy Isten tette őt gazdaggá. Lehet, hogy a saját ügyeskedése által lett gazdag.

Sikereket véleményem szerint Isten áldása nélkül is el lehet érni.

A Biblia erről bőven beszél.

                                                             *

„Salamon király mindenről szólt.”

Gondolkodott és szólt róla? Talán Isten úgy is szól hozzánk a hétköznapokban, hogy elkezdünk valamin gondolkodni, és Isten egy igazságra vezet el minket a gondolataink által?

                                                             *

„Néked adom a menyország kulcsait”

Megkaptad a lehetőséget megnyitni a menyország kapuját mások előtt, és lehetőséged van bezárni.

Ha elmondod az örömhírt, megnyitod. Ha nem, akkor bezárod.

„Akinek megbocsátjátok a bűneit, azoknak megbocsáttatnak…”

Ha nem bocsátod meg a bűneit másoknak, úgy is fogsz hozzájuk viszonyulni. A viselkedésed másokat Istenhez vihet, vagy eltaszíthat.

                                                             *

Isten tökéletes. Tehát változásra sincsen szüksége, hiszen tökéletes.

Jézus Krisztus áldozata egyszer és mindenkorra tökéletes volt. Miért állítják akkor a krisna hívők, hogy az annak a kornak megfelelt, de most új kijelentésre volt szükség a mai kor emberének.

                                                             *

„Adjatok és néktek is adatik.”

Adjatok, hiszen ti is kértek.

Nem baj, ha kértek, csak ne felejtsétek el, hogy ha tőletek kérnek, ti is készek

legyetek adni, különben milyen alapon várjátok, hogy ti is kapjatok valamit, ha ti irigyek, önzőek vagytok viszont adni.

Adjatok pénzt, ha valakinek szüksége van rá! Adjatok ruhát, ha erre van szükség! Adjatok szeretetet, ennivalót, türelmet, odafigyelést! Hiszen ti is ezt kéritek és várjátok Istentől, a teremtőtől.

                                                             *

Azt mondta egy ismerősöm, hogy Uzza azért halt meg, mert törvényszerű volt, aki megérinti Isten ládáját (Frigyládát), meghal. Mint, ha valaki tűzbe tartja a kezét, az megégeti. Lehet. Lehet, mint az is, hogy élő ember nem láthatja az Istent. De arra is tudnék következtetni, hogy Uzza talán közönségesnek fogta fel a szövetség ládáját, mint valami tárgyat vagy eszközt, ami szükséges az Istentiszteleti rendhez. Talán mindenképp meg kellett, hogy haljon, mert ha hozzáérhet Isten ládájához büntetlenül, akkor a nép könnyen azt gondolhatta volna, hogy a láda nem is hordozza Isten szentségét, jelenlétét magával.

                                                             *

Sámson történetében is ott van az az igazság, hogy ha Istenben maradunk, Isten, pedig mibennünk marad, csak akkor cselekedhetünk bármit is. Ha megszűnik az Istentől való megszentelésünk, olyanná leszünk, mint más közönséges ember. Szeretni is csak addig vagyunk képesek tiszta és állhatatos szívvel, míg a szőlőtőkén maradunk, mint a szőlővesszők. Apró tisztátalanságokat sem engedhetünk meg magunknak, nehogy aztán felnőjenek, és teljességre jutva halált ne jelentsenek számunkra.

                                                             *

 „A bukásával az ember magával rántotta az egész teremtett világot: Mintha egy zsilipet húztak volna föl: bűn, halál, szenvedés könny, nyomorúság és igazságtalanság tört be a világba.”

Mintha az embernek szembesülnie kellett volna azzal, hogy a világ nem az övé. Annak, amiről azt hitte, hogy Istenévé lehet, a romlását kellett meglátnia. Szembesülnie kellett azzal, hogy teljesen tehetetlen azzal a pusztulással szemben, amit a saját cselekedetével (bűnével) indított el. Dehogy lett Isten! Minden fölött elvesztette az uralmat, az irányítást.

                                                              *

I krónika 29,29-30

Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;

Az ő egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.

Tehát ez azt jelentené, hogy Sámuel próféta könyvét valójában hárman írták?

Nátán és Gád próféták fejezték be, miután Sámuel meghalt?

                                                              *

A válasz mindig egyszerű, és ott van a bibliában. Felesleges teológiai fejtegetésekbe bonyolódni.

(A lélekvándorlásról krisna hívőknek)

Keresztelő János maga mondja János evangéliumában, hogy ő nem Illés. Az Úr mégis azt mondja róla, hogy ő Illés, aki eljövendő volt. Tehát a kettőből ki kell jönnie az igazságnak.

                                                              *

P. S. azt mondta:

A paráznaság a csókkal elkezdődik.

Az Úr világosan megmondta:

Már akkor elkezdődik, mikor valaki gonosz kívánsággal tekint egy asszonyra.

A hűtlenség is már a gondolattal elkezdődik.

                                                             *

Ha nem Jézus az egyetlen út, amin keresztül az Istenhez lehet menni, akkor Jézus hazudott, vagy tévedett?

Ha hazudott vagy tévedett, nem érdemes vele foglalkozni. Nem volt más, mint a többi ember. Azonban Jézus Isten, tehát nem hazudhat.

De ha mégis, több úton is el lehet jutni Istenhez, akkor mindenki azt csinál, amit akar. Hiszen ki dönti el, hogy melyik számára a megfelelő út? A saját kívánsága, és elképzelése. Ezt nevezi a biblia magunk választotta istentiszteletnek.

                                                             *

Arra gondoltam, miért is nevezzük az imádságot imádságnak, mikor sok esetben nem kifejezetten Istent imádjuk, hanem kérünk, vagy közbenjárunk.

Valószínűleg mégis jó a szóhasználat, mert úgy gondolom az is imádás, ha minden gondunkkal, bajunkkal, kívánságunkkal Istenhez fordulunk; ezzel is elismerve, hogy tőle függünk. 

                                                            *

„Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.”

Isten ezt parancsolja nekünk. De azt is mondja:

„Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Kötelesek vagyunk adni, ha azt várjuk Istentől, hogy Ő is adjon nekünk. Mind a két esetben a hitünket, a bizalmunkat fejezzük ki Isten iránt. Tudjuk, hogy tőle függünk, és azt akarja, hogy olyanokká váljunk, mint Ő maga. Tökéletesek, önzetlenek.

                                                            *

A bűn nélkül, meglátszik a mi szeretetre méltó voltunk. A mi magunk lénye, amilyennek Isten szándékozott teremteni minket. Ez csak akkor tűnik elő, ha Jézusban kezdünk járni, Krisztusi természetűvé formálódunk. Akkor előtűnik, a mi igazi valónk, amilyennek kellene lennünk.

                                                            *

A vérfolyásos asszony esete nem arról beszél-e, hogy Jézus példát mutat a kegyelemről a törvénnyel szemben az írástudóknak?

A törvény szerint az asszony nem érhetett volna hozzá senkihez, mert a többi embert is tisztátalanná tette.

                                                            *

Jézusnak nem drága kétezer disznó egy ember életéért, szabadulásáért. Vajon a gadarénusok ennyire sajnálták a disznókat, hogy meg sem fordult a fejükben: Itt valami nagyobb dolog történt.

Pedig a hatalommal tisztában voltak, hiszen KÉRTÉK Jézust, hogy távozzon el a határukból.

Jézus elküldi a megszállottat, hogy bizonyságot tegyen az embereknek. Talán, hogy előkészítse a terepet az evangéliumnak? A gadarénusok reakciója az éretlenséget mutatta az evangélium befogadására?

                                                            *

Róma 9, 21:

„Ugyanabból a gyuradékból…”

Abból, amelyikből az összes edényt készítette, vagy abból, amelyikből éppen egy edényt alakít, de az anyag nem akar engedelmeskedni? Ekkor, Isten haragra való edényt készít belőle?

                                                            *

„Mindenkit magatoknál különbnek tartsatok”

Mindenkinek szól, mindenkivel szemben. Különben, hogyan hirdetheted az Örömhírt egy olyan embernek, akit lenézel?

                                                            *

Egyik munkatársam mondta el, hogy hosszú ideig, egymást váltva ápolták családjával a feleségének az édesapját. Három fia is volt az apósának, még sem törődtek az apjukkal, állandóan valamire hivatkozva távol maradtak. Aztán az apa meghalt.

Egyszer autóval ment valahova, s közben azon gondolkodott, hogy miért is csinálták ezt az apósával a gyerekei, pedig lehetőségük lett volna a segítségre; miért nekik kellett végigküzdeniük keservesen ezt az egészet. Elkezdett zokogni a keserűségtől és a felháborodástól.

Aztán egyszer csak, mintha egy hang szólalt volna meg benne: „Most miért vagy így felháborodva? Tehettél valakiért valami nagy dolgot. A fiai elszalasztották a lehetőséget, hogy azokban a napokban az édesapjukkal legyenek. Soha többé nem lesz alkalmuk rá, hogy az édesapjukat ápolhassák.”

Hatalmas békesség öntötte el, és már csak sajnálni tudta apósa gyerekeit.

Én pedig ekkor értettem meg azt, hogy mi az a kegyelem, amiről Pál apostol beszélt a bibliában!

Amikor lehetőséged van egy kísértésben, egy próbatételben kitartani, amikor tehetsz valamit egy embertársadért, vagy Istenért. Az a kegyelem, hogy részed lehet valami helyes vagy jó cselekedetet végigküzdeni, a helyesnek tartott cselekedetben végig kitartani. Talán a kegyelem szó jelenthet új kezdetet, új lehetőséget is.

                                                             *

Filippi 4, 6-8.

„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Valóban. Az a békesség, nem fogható fel értelemmel, amit Isten tud adni, még ha a legkétségbeejtőbb is a helyzet. Ezért is tudja minden gondját Istenre bízni, az ilyen békességgel rendelkező ember.

                                                            *

Mikor a genezáreti tavon átküldte Jézus a tanítványokat, akkor Isten akaratát teljesítették, mégis akadályokba ütköztek. Ha valami nem megy jól, pedig tudod, hogy Isten akaratát teszed, az még nem jelenti, hogy rossz úton jársz.

                                                            *

Jézus a kereszten ezt mondta:

„Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem!”

Isten akaratát tette.

Azt mondják néhányan, hogy amikor magára vette a bűneinket, akkor Isten elfordult tőle. Lehet, hogy így van.

De érdekes, hogy a szenvedések között is a legnagyobb fájdalma az volt, hogy Isten elhagyta őt.

A világi ember sokat törődik a világ dolgaival. Istennel alig, vagy egyáltalán nem.

A keresztény ember leginkább Isten dolgaival törődik (jó esetben), a világ dolgaival alig.

                                                            *

Ha én szerelmes lettem egy nőbe, és így tud fájni mindaz, amit megtudtam róla, mennyire fájhat Istennek, az embereknek minden baja, gondja. Mennyivel inkább szeret az Isten, aki ismer minket, tud mindent rólunk; és bár gyűlöli a bűneinket, minket, magunkat, mégis annyira szeret, hogy feláldozta magát értünk, hogy éljünk; és hogy ne vesszünk el, hanem vele lehessünk, örökre. Borzalmas számomra ez a szeretet. Sőt! Már meg tudom érteni, miért jó a magyar nyelv szóhasználata a Bibliában: Szerelem. Én csak egyetlen embert ismertem meg, és érzem annyira értékesnek, – bár az élete fáj nekem – hogy úgy érezzem, köteles vagyok érte, - ha kell – akár meg is halni. És semmiképpen sem a magam hasznát nézni, vagy önző módon gondolkodni, vele kapcsolatban. Hogy le tudjak mondani róla, ha kell azért, mert fontosabb, hogy éljen.

És akkor mi van még a többi emberrel, akit nem ismerek, és soha nem is fogok megismerni? Nem fogok tudni a nyavalyáikról, a bajaikról, a fájdalmaikról, hogy milyen szeretetre méltó tulajdonságaik is vannak. Sokukat, el is fogom idővel felejteni, pedig meg kellene őriznem őket örökre. Ez az evangélista munkája!

Én nem tudom ezeket az embereket elérni, de köszönöm neked Jézus Krisztus, hogy te mindegyikőjüket ismered, mindenkire emlékszel, és mindenkiről tudsz. Hálát adok neked azért, hogy számodra nincsen elérhetetlen ember.

                                                             *

„A tolvaj nem egyébbért jön, hanem hogy lopjon és öljön, és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.”

Általában bővölködés alatt az anyagi jólétet értjük. Pedig talán azt a szabadságot kellene értenünk alatta, amit akkor tapasztal meg az ember, mikor megtanul Istenben bízni, és minden gondját ráhagyni. Mikor már nem félti az életét, és nem ragaszkodik foggal, körömmel a javaihoz, biztonsághoz, mert megérti, hogy Istennek hatalmában van mindent megadni, legyen az egészség, a mindennapi megélhetéshez szükséges dolog, házastárs, vagy akár maga az élet. És ha itt kell hagynia ezt a világot, azt már nem érzi veszteségnek.

                                                             *

Borzalmas, mikor az embert nem szereti az, aki a legközelebb áll hozzá. Nem akarja már teljes szívéből, teljes elméjéből, minden erejéből szeretni.

Ha arra kényszerítenének, hogy Istent megtagadd, vajon nem így kell-e gondolnod rá? Mintha azt kívánnák tőled, hogy tagadd meg a házastársadat. Sőt, még annál is nagyobbat.

                                                             *

Megértettem, miért mondja Isten:

„Ne kívánd felebarátod feleségét… vagy „Aki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, már paráználkodott azzal az ő szívében.”

Megértettem, miért borzasztó dolog ez.

Felületesen nézve, úgy érzi az ember, hogy ez csupán parancsok teljesítésére kötelezi, míg meg nem érti, hogy mi a lényeg. Úgy gondolkodni, mint Isten. Úgy érezni, mint Isten. Olyan természetűvé válni, mint Isten. Hogy meg sem fordul a fejünkben ilyesmi, mert alapvetően fájdalmasnak, sértőnek, bántónak érzünk minden ilyen gondolatot.

                                                            *

Sokszor éreztem szégyent a test dolgai miatt, beleértve a nemiséget is. De azt hiszem, most megértettem, hogy a sátán akarja, hogy ami természetes, azt szégyelljük. Vagy talán a bűn következménye. Isten örömét lelte abban, amit teremtett. Örült, hogy mindaz, amit teremtett jó és működik. Aprólékosan megtervezett mindent, hogy működjön. Beleértve a nemiséget, a szaporodást, embereknél és az állatoknál egyaránt.

                                                            *

„… ímé közlöm veletek az én lelkemet…”

Vagyis megosztom veletek mindazt, ami bennem van. Kiöntöm elétek a lelkem, nem tagadok meg tőletek semmit.

                                                            *

„Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Vagyis, soha nem veszíthetek, amíg az Úrnak az útján járok. Csak egy a dolgom. Szeressem Istent, az embereket, és azt tegyem, ami Isten szerint helyes.

                                                            *

Szerintem a sokféle istenre azért volt szüksége az embereknek, hogy mentegethessék saját magukat.

Például: Áldozom a szerelem istenének, ha éppen csajozni van kedvem.

A háború istenének akaratát hajtom végre, ha éppen egy várost akarok kirabolni.

A szerencse istenének szolgálok, ezért játszom szerencsejátékokat.

                                                           *

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.     

                                                                                    Ézsaiás 26.10

A gazdag és Lázár esetében észrevehető néhány dolog.

A gazdag még a pokolban is a maga bajával volt elfoglalva. Lázárt úgy tekintette, mintha a szolgája lenne, aki érte van.

Kéri Ábrahámot, hogy küldje el a testvéreihez Lázárt, tehát csak a saját családjára gondol.

Tehát azzal a jellemmel került a másvilágra, amivel rendelkezett.

Az Isten felé való fordulás után megtanuljuk gyűlölni a bűneinket, minden aljas és rossz dolgot. Megértjük Jézus gondolkodását, és ezzel a megváltozott gondolkodásmóddal mehetünk be Isten országába. A megtérés, megváltozott gondolkodásmód és döntés Isten mellett.

                                                                 *

Azt gondolom, hogy Isten a fontos dolgokat mindig nyilvánossá teszi, de nem teszi feltűnővé. Hanem aki akarja, annak keresnie kell.

                                                                 *

Az emberek azt kérdezik:

Miért engedi meg Isten a szenvedést? Miért nem segít az embereken?

Azt már tisztáztuk, hogy a szenvedések jelentős részét maguk az emberek okozzák egymásnak és saját maguknak. Azonban én azt gondolom, hogy Isten sokszor segít. Esetleg az emberek imádkoznak is, de azután tovább mennek amint a bajuk könnyebbedet, és észre sem veszik, kinek köszönhetik a szabadulást. Azután vannak azok a pillanatok, mikor eszükbe sem jut Isten, hanem mennek a maguk feje vagy éppen mások feje után, és megpróbálják maguk megoldani a bajaikat, esetleg egy ostoba döntést hozva, csak mert eszükbe sem jutott, hogy Isten segítségét kellene kérniük.

                                                               *

“Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”

A sokféle vallás, sokféle kijelentést ad istenről. Ezek egymásnak ellentmondanak. Tehát ütköznek, ami azt jelenti, hogy vagy az egyik igaz és a többi nem, vagy mindegyik hamis, de egymásnak ellentmondó kijelentések mindegyike nem lehet igaz!

Ha azzal érvelnénk, hogy Isten több utat is ad, vagy mindenkinek a hozzá illő utat kell választania, akkor azt is elfogadhatnánk, hogy mindenkinek személyesen mutat majd egy utat, amelyen el lehet őt érni. Ez majdhogynem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Ebben az esetben mi értelme a vallásoknak, és legfőképpen azoknak a vallási irányzatoknak, amelyek térítő vallások, vagyis hirdetik a saját hitüket?

Isten az, aki választ. Aki kijelöli az utat, amely által meg akarja menteni az embereket, és mi vagyunk az adósok, akik el kell, hogy fogadják a törlesztés módját.

Minden más út vagy mód meddő, üres és hiábavaló próbálkozás, csupán magunkválasztotta Istentisztelet.

                                                                *

Megértettem:

“Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?”

Micsoda az ember, hogy gondod van rá?

És tényleg. Hogy lehet, hogy szól hozzánk Isten, mikor a kis fájdalmainkkal megyünk hozzá.

                                                               *

Köszönöm Uram, hogy újra megérthettem, mennyivel fontosabb, hogy az emberek hozzád térjenek. Fontosabb, mint a saját elképzeléseink, vágyaink beteljesülése. Amint neked is fontosabb volt mindennél, hogy akiket szeretsz, veled legyenek ott, ahol te vagy.

                                                               *

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Isten tökéletes. Nincs szüksége arra, hogy változzon. Tehát nem fejlődött valamivé és nem kell fejlődnie.

                                                               *

Lukács 17, 20-21.

Isten országa akkor valósul meg, ha a bensőnkben, a szívünkben valósul meg.

                                                               *

Dániel harmadikként uralkodik Belsazár vacsorája után, közvetlenül mielőtt a birodalom a médeké és perzsáké lesz. A király még azon este meghal, Dániel a második lesz. Azonban már mindenki tudja, hogy Isten szelleme és Isteni bölcsesség van benne. A végzetes pillanat előtt tekintélyben az első lesz. És mindez talán azért, hogy az ország megmaradjon.      

                                                               *

A bibliában olvashatjuk Istennek a parancsolatait:

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat…!” és a többi.

Tulajdonképpen minden parancs értünk van, nekünk akar jót. És parancs. Nem az érzelmeinkre van bízva, hogy megtesszük-e vagy sem. De először csak parancsnak látod, amit meg kell tenned, ha meg akarsz felelni Isten elvárásainak, mert úgy gondolod, csak akkor nevezheted magadat jó kereszténynek. Aztán ha igazán tenni akarod Isten parancsait, idővel megtanít arra, hogy valójában ezek lehetőségek. Lehetőséged van a jóra, és a szeretésre. És végül megérted, hogy jogod van szeretni, bármi történjék is.

Azt hiszem a szerelem (vagy szeretet) az, amikor meglátjuk a másik ember értékét. Az érzése pedig a szerelemnek, az a sóvárgás, vágy hogy velünk legyen mindig. Talán Isten is így gondol ránk, így érez irántunk.

Miért akarjuk, hogy velünk legyen, akit szeretünk? Isten is úgy vágyik ránk, amint mi vágyunk a szerelmesünkre. Mert aki szeret, látja a valódi értékeidet. Látja az igazi, szerethető valódat. Vágyik arra, hogy megőrizhessen örökre.

Így gondolhat Isten is az emberekre fájó szívvel, hogy vajon mikor jönnek vissza hozzá. Vajon mikor keresik meg őt, azt mondva: Téged szeretlek.

                                                               *

„És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel!”

Egy régi zsidó mondás szerint, az ember részegen, indulatában és anyagi dolgokban mutatja meg az igazi arcát.

Igen, azt mondják az ital felszabadít. Az ó ember szerinti cselekedetekre.

Isten Szelleme azonban felszabadítja a Krisztus szerinti jellemet, amely a szellem gyümölcseivel teljes.

                                                               *

Isten engedélye nélkül semmi nem történhet.

Az, hogy valamit megenged, nem jelenti azt, hogy akarja!

De az sem lehet, hogy ne engedjen semmit, ami rossz, mert különben hol van az emberi felelősség.

Mi csak tegyük az aljasságainkat, Isten pedig, húzzon ki minket a bajból?

A jobb, csak a rossz után jöhet, aminek előbb le kell zárulnia.

Eldobott a férjed? Megcsalt a feleséged?

Szabad akaratból tette!

A fájdalmadat Isten a javadra fordítja.

Tanultál valami fontosat? A jellemed változott jó irányba?

Ne felejtsd! A válaszod a helyzetre, a te döntésed, szabad akaratból!

Lehet helyes és helytelen. Bízhatsz továbbra Istenben, vagy ellene fordulhatsz. A helyzetben akkor is benne vagy. Magadnak ártasz, vagy használsz és embertársaidnak, nem Istennek.

És a szereteted csupán a jóban tart ki Isten mellett?

                                                            *

Isten hatékonysága a pazarlás!

Szeretetet pazarolni, időt, törődést, a leghatékonyabb ahhoz, hogy célt érjünk.

                                                            *

Jézust hazájában megvetik. Megbotránkoznak benne.

Miért is?

Látják a neki adott bölcsességet, látják a csodákat. Mégis mit vetnek a szemére?

Lényegében semmi mást, csak azt, hogy közülük való.

Miért van benne az emberekben, hogy annak inkább hisznek, aki messziről, máshonnan való?

A hitetlenségük miatt nem is tehetett ott sok csodát.

Vajon ez mit jelent?

Jézus bárhova ment, ha csodát tett, arra általában megkérték. A hit szavakban vagy tettekben nyilvánult meg. Ott a hazájában talán nem kértek a segítségéből?

                                                           *

Bármekkora hatalommal és vagyonnal rendelkezel is, nem szabad, hogy azt hidd, könnyedén bánhatsz vele, mintha csupán a tied volna és nem Istentől kaptad volna!

Heródes a maga születésnapját ünnepelte. Ez még nem volna akkora baj.

Ám hirtelen elragadtatásában olyan nagyvonalú akart lenni, amihez talán mégsem volt joga. A józan ész is elhagyta egy időre, nem szabván határt és korlátot Heródiás lánya kérésének.

Pilátus megkérdezte a zsidó vezetőket Jézus ítéletére vonatkozóan, holott az teljes egészében az ő hatalmában volt.

Általában is azt gondolom, hogy egy vezető ha büntet, vagy jutalmaz, azt bölcsen tegye, önmagának is korlátokat szabva. Nem kell megkérdeznie erről olyanokat, aki nyilvánvalóan elfogultak valamilyen irányban.

Ha mégis megteszi, előre szabja meg a büntetés vagy jutalmazás fennálló lehetőségeit és ne bízza azt mások elképzeléseire!

                                                            *

A kenyérszaporítás története számomra azért is fontos, mert az embereknek arra a félelmére is választ ad, hogy túlnépesedik a föld.

Jézus Krisztus ezzel a csodájával azt is megmutatta, hogy Istennek ez a probléma sem volna megoldhatatlan, ha valós probléma volna.

De nem az! És ez bizonyítható!

                                                           ...

 

                                                 Az abortuszról

Az emberek Lengyelországban az utcára vonultak az új abortusztörvény miatt.

Valójában a lakossághoz képest csekély számban 80-100000 ember. Erőszakosok voltak, törtek zúztak. Azért ez elgondolkodtató.

Sokan azt gondolják: "Azt csinálok a testemmel, amit akarok."

Hát, amikor erőszakos vagyok és török-zúzok, az már mégsem csupán rólam szól, de javítsanak ki, ha tévedek.

Lehet, hogy azt csinálsz a testeddel, amit akarsz, de a születendő magzat már egy másik test.

Aztán a kormány nem köteles gondoskodni arról, hogy abortálhasd a gyerekedet.

Az orvos sem.

Mindketten a szaporodást és az egészséget kell, hogy szem előtt tartsák.

Ha a tested a tied, amikor közösülsz valakivel, akkor ez jusson eszedbe akkor is, ha meg akarsz szabadulni a felelőtlenség következményeitől.

A te problémád. Oldd meg. Nincs jogod mástól követelni, mást kényszeríteni.

Aztán...

Mikortól kezdődik az élet?

A női petesejt és a férfi hímivarsejt is él. Amikor a kettő egyesül, a születendő magzat is él, de már egy magasabb szinten kezd fejlődni.

 

                                                            ...

 

Mikor szabadságról beszélünk, akkor a korlátlan szabadságra gondolunk. „Azt teszek, amit akarok.”

Jézus szavait nem értjük!

A szabadság csak addig szabadság, ameddig a jót cselekedjük. Tehát a szabadság valójában a helyes cselekedetek között értelmezhető, értelmezendő. Amint bűnt követünk el, már nem vagyunk többé szabadok, hanem a bűn rabszolgái lettünk. Vagyis a bűn legyőzött minket. Tehát többé nem azt tesszük amit akarunk, hanem amire a bűn kényszerít minket. A szabadságunk megszűnt, csupán mi hisszük azt, hogy szabadon cselekedtünk, azonban a lelkiismeretfurdalás jelzi, hogy ez bűn volt, tehát ezért bánjuk, vagy próbáljuk elhessegetni a kellemetlen gondolatokat, érzéseket magunktól.

„Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?” Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.”

                                                                                                                                                                                                                           János 8,31-34

 

„Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai. Annak rabja ugyanis mindenki, aki őt legyőzte.”

                                                                                                                                                                                                                            2Péter 2,19

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Isten a teremtő
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat