Karácsony a legszebb ünnep!

                                                     Válás

 Velem szemben volt az ablak. Egy másik ház homlokzatát láttam és a tetőt. Lemezfedés. Talán rézből, mert zöld színű volt, mint az oxidálódott réz. A homlokzaton szobor. Nem tudom szobornak mondják-e, de nem dombormű az biztos. Ha egy kicsit kihúztam magam, az ablakkereszt vízszintes része eltakarta a szobor fejét. Kihúztam magam. A szobor feje eltűnt. Összehúztam magam. A fej előkerült. Fel-le. Újra fel és megint le.

A bírónő magnóra mondja a jegyzőkönyvet.

Először vagyok bíróságon, tárgyaláson. A saját tárgyalásomon.

A feleségem, balra mellettem a másik padsorban ül.

A feleségem. Hah… talán még vagy öt percig. Na… de hát a válás a szívben kezdődik.

Azt kérik, álljunk fel az ítélethirdetéshez.

Felálltunk.

Kiegyenesedtem és arra gondoltam, vajon most, hogy kellene állnom. A szemem sarkából őt figyeltem. Egyenesen állt.

Kihúztam magam és hátra tettem a kezem. Figyeltem mit mond a bírónő.

„Felperes és alperes, kilenc hónapi együtt járás után 1993. november 19-én házasságot kötött, Budapest XV. kerületi önkormányzatnál…”

Eszembe jutott az esküvő, anyuék, a fehér autó…

Éreztem, hogy görnyedtebben állok.

Az ítéletet tehát kihirdették, az okmányokat körülbelül négy hét múltán kapjuk meg. Kezdtem szedelődzködni.

Egy kicsit még vártam, valamit mondani akartam még a volt feleségemnek, de ő elkezdett beszélgetni a bírónővel.

Hangosan elköszöntem és kimentem a teremből.

Vártam egy kicsit. Gondoltam mindjárt jönni fog, de még mindig nem jött.

Elindultam lefelé a lépcsőn. A szemem könnyes lett. Szóval, ennyi volt egy házasság.

Megint éreztem: összetört bennem a karácsony. Az otthon, a család öröme, érzése, hangulata. Elköszöntem a biztonsági őröktől. Furcsának találtam a viszontlátás fogalmát ezen a helyen. Kinyitottam a kaput – nehéz volt -, majd becsuktam magam mögött.

Ránéztem a kapun lévő aranyos kis érc párducfejre, amely valaha talán kopogtatóként szolgált. Mintha meglepett arcot vágott volna.

- Mit akarsz itt ember?

Az orra kicsit fényesebb volt. Ki tudja hány kéz támaszkodott már rá, hogy segítse megnyitni magának másik kezével is ezt a nagy és nehéz kaput. Végig simítottam a párduc kis fején, az orrán.

- Szevasz haver!

                                                                                   Johanan

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat