A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

                                                                     1 Ján. 4,18

 

                                              Fontos dolgok

 

 Látta, hogy a lány valamit figyelmesebben néz a háta mögött, de nem fordult hátra megnézni, vajon mi lehet az.

Egy fiatal nő haladt el mellettük. Testhez simuló nadrágot viselt, és látszott, tisztában van vele, mennyire jó alakja van.

A férfi elgondolkodó arccal nézte a nőt, tekintetével lassan kísérve amint elment mellettük; végig a villamos elejéig, learatva a lehetséges babérokat, míg végre megállt a vezetőfülke mellett levő ajtónál.

Visszafordult a lány felé és éppen rámosolygott volna.

Meglepetten látta, hogy a lány szemeit lesütve, sápadt arccal nézi maga előtt a padlót.

- Mi a baj? – kérdezte aggódó arccal, de a lány nem felelt. – Mi az? Mi a baj? – kérdezte megint.

- Semmi - felelte a lány még mindig a padlót nézve.

- Ne mondd, hogy semmi baj, hiszen látom rajtad! Rosszul vagy?

- Nem, semmi. Tényleg semmi – mondta a lány, és közben kinézett a villamos ablakán.

A férfi látta, hogy a szemei fényesek. A fájó lélek párája. De egy pillanattal előbb, meglátta benne a riadt kétségbeesést.

Most már tényleg aggódva kérdezte:

- Mondd már! Mi az?

- Á… semmi. Tényleg semmi… csak az én hülyeségem – mondta és próbált mosolyogni, de a hangja elcsuklott, és nyelt egy nagyot.

A férfi egy pillanatig mereven nézte komoly arccal, azután határozottan megszólalt:

- Szálljunk le!

- De miért? – kérdezte a lány, és ráemelte könnyes tekintetét.

Éppen az Árkád elé ért a villamos.

- Szálljunk le! – mondta határozottan a férfi ismét.

Megfogta a lány kezét, és húzni kezdte maga után. Az nem ellenkezett. Leszálltak a villamosról és bementek az üzletközpont épületébe.

- Hová megyünk? – kérdezte a lány kissé remegős hangon, mert a férfi gyorsan ment, és neki szinte futnia kellett, hogy lépést tudjon tartani vele.

A férfi nem válaszolt.

Felmentek a mozgólépcsőn és a lány riadtan újra megkérdezte:

- Hová megyünk?

A férfi most sem válaszolt, csak némán felemelte a kezét jelezve, hogy türelem, és hogy nincs semmi baj.

Felértek az emeletre és a férfi a kávézó felé indult, még mindig fogva a lány kezét, de már egy kicsit lassabban lépkedve. A bejáratnál maga elé engedte a lányt, odavezette egy asztalhoz, és leültek egymással szemben.

- Szóval – nézett a lányra komolyan –, elmondod végre mi a bajod?

A lány maga elé nézve ült.

Látszott, latolgatja beszélhet-e arról, ami bántja. Aztán némi várakozás után végre kibuggyant belőle:

- Láttam, hogyan nézted azt a lányt a villamoson. Végig bámultad.

- Úgy érted, a villamos végéig?

A lány habozott egy kicsit, mert akárhogy is bántotta a dolog, azzal mégsem vádolhatta a férfit, hogy egész idő alatt bámulta azt a másik lányt a villamoson.

-… Hát igen!

- Aha – mosolyodott el a férfi.

- Tudom, hogy kövér vagyok, nagy a hasam, annak a lánynak pedig nagyon jó alakja van.

A férfi döbbenten nézett.

- Ugye, hogy hallgatsz? Te is elismered – folytatta a lány keserűen.

- Igen, elismerem, hogy megbuggyantál – nézett a lányra hitetlenkedve.  - Ezt most komolyan mondod?

A lány sértődött arccal nézett félre.

- A férfi megfogta a lány kezét, aki erre el akarta azt húzni, de erőtlen mozdulatán érződött, hogy inkább azt szeretné, ha még szorosabban fognák.

A férfi megértette az érzést a mozdulat mögött és elnevette magát, majd két kezébe fogta a lány kezét, és elváltoztatott mély hangon megszólalt:

- Ki mondta neked, hogy kövér vagy? „Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak?”

A lány elmosolyodott amint leesett a poén, és próbálta visszafojtani magába a nevetést, de csak egy pillanatig bírta. Hangosan kacagva felnevetett.

A férfi, pedig nevetve hozzátette:

- Elment az eszed? Nagyon szép vagy. Gyönyörű karcsú a derekad.

Aztán hirtelen elkomolyodott és gyanakvó aggódással megkérdezte:

- Ugye nem hányatod magad?

A lány elkomolyodott.

Az arca piros volt még a nevetéstől, és a jóleső bóknak is megvolt a hatása; mégis komoly arccal megrázta hirtelen a fejét, amitől a férfi rögtön megnyugodott.

- Nem. Dehogy.

- Ki mondta, hogy kövér vagy? Ki bántott meg azzal, hogy azt mondta: nagy a hasad? – kérdezte megint a férfi. – Nem értem, hogy tudta bárki elhitetni veled ezt. Egészen biztos, hogy gonoszságból tette.

A lány nem felelt, hanem megint maga elé nézett. Láthatóan emlékek torlódtak össze a fejében.

Közben a felszolgáló hölgy odajött.

Teát is szolgáltak fel, így hát két teát rendeltek.

Egy ideig nem szólt egyikük sem.

Aztán a férfi kissé rosszkedvűen beszélni kezdett.

- Azt pedig nem kell gondolnod, hogy azért mert ránéztem egy nőre, rögtön a fenekét stírölöm. Azt gondolom, ennél azért már jobban ismerhetnél. Soha eszembe nem jutna szándékosan így megbántani azt a nőt, akit szeretek.

A lány meglepetten felnézett.

Egy ideig megint csendben ültek.

A férfi láthatóan a gondolataiba merült, a lány pedig, lehajtott fejjel, zavartan nézett maga elé.

Aztán megint felemelte a fejét, és mentegetődző arccal mondani akart valamit, de a férfi újra beszélni kezdett:

- Azt hiszem, a legtöbb baj abból származik két ember között, különösen pedig férfi és nő között, hogy elbeszélnek egymás mellett. Vagy nem figyelnek egymásra, vagy nem hallgatják meg egymást.

A férfi a kávézó távoli végébe nézett.

- Annyit kellett volna tenned, hogy elmondod mi bánt, és megbeszéljük.

Újra csend következett.

Aztán a lány megint szólásra nyitotta volna a száját, de a férfi még mindig a kávézó másik végébe nézett, ezért nem vette észre.

- Csak azért néztem azt a lányt mert azon gondolkodtam, mennyire bosszant, ha valaki feszülős ruhát hord, és mindenkinek kitárja azt, ami csak a férjének jár. Már ha van férje természetesen – tette hozzá.

A férfi oldalvást ült az asztalhoz képest, egyik karját a szék támlájára téve, másik keze az asztalon. A terítővel játszott miközben beszélt.

Most már a nő nyúlt a férfi keze után.

- Bocsáss meg! Nem akartalak megbántani.

A férfi megfogta a nő kezét, és szomorkás mosollyal mondta:

- Tudom. De el tudod képzelni mekkora bajt okozhatnak az ilyen kimondatlan fájdalmak, vélt sérelmek? Csupán azért, mert nem mertünk beszélni róluk őszintén? Akkor, amikor kellett volna?

- Igen, tudom. Most már biztosan tudom – mondta a nő szemlesütve.

- Vajon hány kapcsolat, mennyi házasság megy tönkre csak azért, mert két ember nem volt képes arra, hogy őszinte legyen egymáshoz? A mi kapcsolatunkat is megfertőzheti minden ilyenfajta gyanakvás. Talán már évek fognak házasságban eltelni, mikor kiborítja egyikünk jogosnak vélt sérelmeit, esélyt sem adva a másiknak, hogy feleljen azokra. Hiszen rég a múlt homályába vesznek az okok és az okozatok.

A nő szemei felragyogtak.

Az arca piros lett, hirtelen nem is tudta hová nézzen. Nem gondolta, hogy valaha ennyire fontos lehet majd egy férfinak.

- Kérlek, ne haragudj! – mondta ismét.

- Hiszen nem haragszom – mondta kissé felnevetve a férfi, és feltekintett egy pillanatra. Majd újból elgondolkodva, maga elé nézett.

- Azt hiszem, nagyon is megértelek. Az az érzésem, hogy az összetört szívek valahogy úgy kerülgetik egymást mint az ellenségek. A különbség talán abban van, hogy az ellenségek azt keresik a párviadalban, hol ejthetnének sebet a másikon. Míg a sebzett szívek azt keresik az egymáshoz való óvatos közeledésükben, vajon hol fog megint fájni.

A nő szétnyitotta a férfi kezét, és nyitott tenyerét a saját arcához szorította. Most is párás volt a tekintete, de már nem a fájdalomtól.

- Mégis jobb, hogy nem a villamoson beszéltük meg, hanem itt – mondta.

A férfi pedig, hüvelykujjával megcirógatta a kis arcot, és rámosolygott a nőre.

- Igen, a nyugodt hely fontos.

- A békesség fontos.

- Igen. Fontos.

 

                                                                                   Johanan

 

 

Oldal: Fontos dolgok
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat