„A szeretet képmutatás nélkül való legyen.”
Róma 12,9
Feltétel nélkül SzeRetek
A hűtőszekrény zöldségtartója némi zörgéssel csúszott vissza a helyére, és már csukta volna maga mögött a hűtőajtót, mikor hirtelen feljajdult valaki.
- Áááá…!
Ijedten nézett vissza.
A retek elvékonyodó gyökerét, véletlenül becsípte a fiókot fedő üveglap és a zöldségtartó fiók közé.
Meglepetten hallotta a retek fájdalmas-haragos kiabálását:
- Áááá…! Ez fáj! Nem tudsz figyelni? - üvöltötte a hosszú jégcsapretek, miközben dühösen próbálta kiszabadítani magát a szorult helyzetből.
- Jaj! Bocsánat! – mondta ijedten mentegetőzve. – Nem szándékosan tettem.
- Na még csak az kellett volna, hogy szándékosan csináld! – kiabált a retek tovább, a fájdalomtól elfehéredve. - Utállak! Utállak!
- Utálsz?Most tényleg utálsz? – kérdezte szomorúan. – Pedig én szeretlek.
Hirtelen csönd lett.
A retek a fájdalomról elfeledkezve, meglepetten nézett rá, majd halkan megkérdezte:
- Szeretsz?
S kissé mintha elszégyellte volna magát.
- Igen. Szeretlek.
- Szeretsz? Tényleg szeretsz? – kérdezte a retek újra meghatottan és a rátörő érzelmek arra késztették, hogy némi folyadékot párologtasson. (A retkek így sírnak. De hát ez köztudott.)
- Igen. Úgy szeretlek, megzabállak.
- Csak úgy mondod.
- Hamm…hrs…hrs…hallatszott a rágás, ropogtatás zaja. – Nyam…nyam…
- Te tényleg szeretsz – mondta a retek egyre halkabban pépesülve a fogak között, s ha vajretek lett volna, bizonyára el is olvad.
- Ugye mondtam? – csámcsogta bizonygatva.
- Szeretsz! Még így retkesen is.
- Retkesen?! Khm… izé… hát nem ilyen a szeretet?
Johanan