És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém, és nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

                                                                 Péld. 5, 12-13

 

                                               RENDELÉS

                            (Megtörtént eseményből)

 

 - Vár még valaki rám? – kérdezte az idős orvos a nővértől.

A fiatal lány kinézett a váróba.

- Nem vár senki – szólt hátra, azután odament az íróasztalhoz és belelapozott a naptárba. – De háromra előjegyzésben van a Draskóczy család.

- Ah… az a kedves fiatal pár.

Az orvos felnézett a faliórára, és elégedetten elmosolyodott.

- Akkor még van tíz percem.

Átment az asztal túloldalára, leült a székre, kihúzta a legalsó fiókot és elővett egy barna, bőrkötéses bibliát.

Két íróasztal állt a szobában. Úgy helyezték el őket egymás mellett, hogy nagy L alakot formáljanak, s így tolták őket a fal közelébe.

A rendelő nem volt túlságosan nagy, de éppen megfelelő egy orvosnak, ha nem akarta elhitetni bárkivel is, hogy ez valójában egy magánklinika.

Kétoldalt, üvegezett szekrények álltak, bennük a vizsgálathoz szükséges műszerekkel, gyógyszerekkel és kötözőszeres dobozokkal. Látszott a gondos, átgondolt elrendezés, de aki berendezte a helyiséget, igyekezett megnyugtató, barátságos környezetet is teremteni.

Az ajtó mellett jobbra a sarokban öltözőfülke, közvetlen mellette vizsgáló szék állt, mely fölött a mennyezetről erős fényű lámpa nézett le. Az ajtó másik oldalán, egy komódon, sterilizáló készülék csillogott, s mellette mosdókagyló volt a falra rögzítve. Szemben, nagy ablakokon keresztül áradt a fény a rendelőbe, s még az ablak alatt is fiókos szekrények sorakoztak.

A nővérke mosolyogva ült le az asztal másik oldalán álló székre és jókedvű szeretettel nézett az idős emberre. Néhány hónapja dolgozott itt. Szinte az iskolapadból került ide, rögtön érettségi után. Egy ismerős ajánlotta az idős orvosnak, akinek megbízható, ügyes nővér kellett, a lánynak pedig, munkára volt szüksége. Egyikük sem bánta meg a választását.

- Gyula bácsi! Maga minden nap olvassa azt a bibliát. Hogy nem tudta még megunni?

- Megunni? - nézett ki a könyv mögül az orvos mosolyogva. - A mindenség teremtője, aki megalkotta mindazokat a gyönyörűséges dolgokat amelyek körülvesznek minket, talán csak tudott írni egy olyan könyvet, amelyik minden nap valami újat mond. Különben is! Már meg akartam kérdezni. Ön hisz Istenben?

A nővérke kicsit komolyabban nézett az orvosra.

- Igen. Azt gondolom, lennie kell valaminek… nevezhetjük Istennek is. De talán magára hagyta ezt a világot miután megteremtette.

- Magára hagyta?

-Igen. Nézzen csak körül Gyula bácsi! – rántotta meg a vállát. - Tele minden szenvedéssel. Ezt magának kell tudnia legjobban, hiszen orvos.

- Igen. Tudom. De látom azokat a csodákat is, amelyekről az emberek nem hajlandóak tudomást sem venni. Hiszen orvos vagyok. Különben pedig a szenvedések nagyon nagy részét, az emberek hozzák saját magukra és egymásra. Magának is olvasnia kellene ezt a könyvet, minden nap Zsuzsikám.

A fiatal lány felnevetett.

- Már próbáltam, de valahányszor elkezdtem, olyan unalmas, és érthetetlen volt az egész.

- Mert nem mindegy melyik résznél kezdi, és néha szükséges, hogy valaki elmagyarázza az olvasottakat. Kezdje az újszövetséggel! De hiszen, ha mondja, szívesen elmagyarázom – válaszolta az idős ember, s közben a könyvben lapozgatott.

- Annyira azért nem fontos – mondta kissé hűltebb hangon Zsuzsanna, s legyintett egyet a kezével, mintha az utóbbi mondat zavaró gondolatként, éppen a füle körül döngicsélne.

- Nem fontos? – eresztette le a könyvet az asztalra az orvos, de már ő is valamivel komolyabb arccal.

- Hát nem – emelte meg kissé vállát a fiatal nő. – Hiszen van elég gondom. Meg aztán időm sincs ilyesmire.

Az idős ember összecsukva félre tette a bibliát, és elgondolkodva oldalra nézett.

- Tudja Zsuzsikám… - szólalt meg -… az embereknek pontosan azért van annyi gondja, mert nem fordítanak gondot arra, hogy olvassák ezt a könyvet. Ezért nem ismerik meg, hogyan gondolkodik Isten. Sem pedig azt, hogy miként, milyen szabályok szerint kellene élnünk, hogy boldogok lehessünk. Így hát, mivel gondatlanul élnek, tele lesznek gondokkal, pedig gondtalanul is élhetnének – mondta, s közben mosolyogva Zsuzsannára nézett.

A lány hangosan felnevetett.

Gyula bácsi pedig folytatta:

- Ha vásárol valaki bármilyen háztartási gépet vagy eszközt, kap hozzá egy felhasználói könyvet. A gyártó legyártja a gépet, de csak a rendeltetésének megfelelő használat esetén vállalja a garanciát…

Hallották, amint kinyílik a váró ajtaja. Halk beszéd hangja szűrődött be.

A nővérke felkelt a székről, odalépett az ajtóhoz és kinézett.

- Itt vannak Draskóczyék – fordult hátra.

A doktor fölnézett az órára.

- Néhány perccel előbb érkeztek – mondta. - No de, ne várakoztassuk őket feleslegesen - állt fel mosolyogva az asztaltól, s a könyvet visszatette a fiókba.

- Jöjjenek csak nyugodtan! Jöjjenek! Jó napot kívánok! – hallatszott Zsuzsanna hangja.

A Draskóczi család, első gyermekük megfoganását várta. Tavaly volt az esküvőjük, és mivel az asszony néhány hónap múltán sem esett teherbe, elkezdtek aggódni, hogy netalán valami baj van.

De nem volt semmi baj.

Az idős orvos tudta már, hiszen megjöttek a laboratóriumi eredmények az első vizsgálat óta. Rögtön el is mondta a jó hírt a fiatal párnak – ugyan minek is nyugtalankodjanak tovább akár csak egy percig is.

Megkérte az ifjú férjet, hogy egy újabb vizsgálat idejéig üljön le a váróban, s eközben a fiatalasszonyt udvariasan maga előtt tessékelve, beléptek a rendelőbe.

Az idős orvos gyakorlott mozdulatokkal, rendkívüli szeretettel és odafigyeléssel végezte a munkáját, mint ahogyan minden betegénél is tette. Tulajdonképpen a saját maga megnyugtatására végezte el újból ezt a vizsgálatot, s mindent rendben is talált.

- Minden rendben van. Felöltözhet kérem! – nézett fel végül, és a kis fémtálcára helyezte a műszert amelyet utoljára használt.

Míg az asszony felöltözött, az orvos megmosta a kezeit, majd az íróasztalhoz ült és diktált valamit Zsuzsannának.

Miután elkészült, az asszony is odaült az íróasztalhoz, szemben az orvossal. Pecsétek kerültek a papírokra, néhány dolgot még megbeszéltek, végül az orvos felállt és elköszönt az asszonytól, aki még mindig ülve nyújtotta felé a kezét.

- Viszontlátásra! – fogta meg az orvos mosolyogva a feléje nyújtott kezet.

Visszaült a székre, és az előtte fekvő papírokat kezdte nézegetni.

A fiatalasszony nem mozdult.

Az orvos felnézett.

Az asszony továbbra is ült a széken, kezei az ölében.

Az idős ember meglepetten, és várakozva nézett rá.

- Van még valami? – kérdezte.

A fiatal nő hallgatott. Az asztalt nézte maga előtt.

Aztán egyszer csak sírni kezdett.

Az orvos döbbenten nézte.

- Mi a baj? Miért sír, kedvesem? – kérdezte meglepett hangon.

- Doktor úr! – szólalt meg az asszony könnyekkel küszködve. - Én annyira… annyira szeretem a férjemet…

Az orvos hirtelen nem tudta mit is feleljen erre.

- Szereti a férjét. De hiszen ez a legnagyszerűbb, legcsodálatosabb dolog. Mi akkor a baj?

Az asszony egy ideig nem bírt megszólalni. Aztán sírástól fuldokolva, könnyes arcát törülgetve, nyögdécselni kezdte a szavakat:

- De én… én már másnak adtam oda azt, amit… csak neki lett volna szabad… -mondta fejét lehajtva -… és neki… neki, már nem tudtam mit adni.

Némán sírt.

Az orvos szomorú szemekkel, figyelmesen nézte a fiatal nőt.

Nem szólt semmit.

Aztán felkelt mégis a helyéről, megkerülte az asztalt. Megfogta az asszony vállait, segített neki felállni a székről és magához ölelte. Vagy egy percig álltak így.

Zsuzsa tágra nyílt szemekkel, döbbenten nézte a jelenetet a másik asztal mellől. Nem tudott volna mit mondani, de meg sem mert szólalni.

Aztán egyszerre indultak el az ajtó felé, és Gyula bácsi csendesen mondta:

- Mondja el a férjének is, hogy szereti!

Kinyitotta az ajtót, majd magához intette a férfit.

Amaz látva, hogy sír a felesége, ijedten ugrott fel a székről, de az orvos megnyugtatta, hogy semmi baj, majd gondjaira bízta az asszonyt és elbúcsúzott tőlük ígérve, hogy a jövő héten meglátogatja őket.

A fiatal férj átfogta az asszony vállát és elindultak az ajtó felé.

Az orvos lassan, elgondolkodva csukta be az ajtót és az ablakhoz sétált.

Az ijedt Zsuzsanna is az ablakhoz sietett és megállt Gyula bácsi mellett. Nem lehetett tudni mire gondol.

Nézték amint férfi és asszony egymást átkarolva, végigmegy a kerti úton és kinyitja a kaput.

- Látja drága Zsuzsikám, ez a nő fel tudta mérni az erkölcsi értékét annak, amit eltékozolt. Sajnos későn. Megértette, hogy a valódi, tiszta szeretetét úgy tudta volna kifejezni a férje felé, ha tisztán megőrizte volna magát számára.

Nézte a távolodó párt az ablakon keresztül, aztán felsóhajtott és újra beszélni kezdett:

- Fájdalmat okozunk egymásnak, és saját magunknak. Isten szeretne megmenteni minket, ahogyan mi szeretnénk megkímélni minden fájdalomtól a fiainkat és lányainkat. Egy bántó szó… egy cselekedet… aminek a következményeivel nem vagyunk tisztában. Minden szülő aki szeret, előnnyel akarja útra bocsátani gyermekeit ebben az életben. De a gyerekek nem kíváncsiak a szüleik bölcsességére. Így nem vagyunk mi sem kíváncsiak Isten bölcsességére. Nem vagyunk tisztában az élet szabályaival.

Átfogta a fiatal nővérke vállát, és szeretettel magához szorította, mint apa a lányát.

- Hát ezért olvasom én mindennap azt a bibliát.

Még mindig kifelé nézett az ablakon.

Aztán eleresztette Zsuzsanna vállát, megfordult és odasétált az íróasztalhoz.

- Most el kell mennem egy fél órára. Ha keresnek, hívjon Zsuzsikám!

Mosolyogva a lány felé fordult.

- Ha mégsem érnék vissza négyig, zárjon be és menjen haza nyugodtan!

A lány még mindig meg volt szeppenve, csendesen válaszolt:

- Jó, Gyula bácsi.

Az orvos magához vette a táskáját.

Elköszöntek egymástól és kilépett az ajtón.

A fiatal lány csöndesen állt a rendelő közepén. Hallotta amint kinyílik a kapu, majd becsukódik.

Még néhány percig állt némán a rendelő közepén, majd odament Gyula bácsi íróasztalához, és leült az orvos székére.

Kihúzta a legalsó fiókot és kivette a bibliát.

- Mit is mondott Gyula bácsi? Az újszövetséggel kell kezdeni…

 

                                                                                  Johanan

 

 

Oldal: Rendelés
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat