„Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt… holott társad és szövetséges feleséged!”
Malakiás 2,14
Szép vagy
- Hát nem érted? – kérdezte a férfi.
Karon fogta és odavitte az ablakhoz.
- Várj csak… állj ide! – szólalt meg ismét.
Néhány lépést hátra lépett, leguggolt, onnan nézett a feleségére. Az erős ellen fényben nem látszott más, csak a körvonalak. A ruha színeit sem lehetett kivenni.
- Azt hiszem nem érted, én mit látok. Tudod… ahogy nézlek a fényben, látom a tested körvonalait. Látom a karcsú derekadat…
Az asszony ettől elnevette magát, hiszen már a hatodik hónapban volt.
A férfi is elnevette magát.
- Na jó. Szóval… láttam a karcsú alakodat. Régen. – tette hozzá még mindig nevetve, aztán komolyabban folytatta. – És bár most nem látom – az arcodat sem látom -, mégis tudom, hogy te vagy az. Az a nő, aki a saját testében hordta a fiúnkat. Aki fáradt, szenvedett, elviselt meleget, terhet, hogy életet adjon egy embernek, aki mi vagyunk.
Hát ne becsüljem ezt a nőt? Ezt a testet? Ezt a lelket? Nem számít, hogy milyen az alakod, mert én tudom ki vagy, és mit viseltél értünk. És nagyon szeretlek, gyönyörű feleségem.
Az asszony csak állt, és szipogva nézte az előtte guggoló férfit. A férjét.
Nem tudott megszólalni, csak nézte, és a szeme könnyes lett.
Johanan