“… Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.”
Róma 3,4
Őszintén
Az emberi kapcsolatok két nagy baja szerintem a félelemben és az őszinteség hiányában van.
Ádámnak és Évának nem kellett még félnie semmitől az édenkertben. Miután elkövették a bűnt, már volt félnivalójuk és ezt érezték is. Féltek Istentől, bizalmatlanokká váltak, vádolni kezdték Istent és egymást.
Ettől kezdve az emberekben ott van a bűn, ami arra kényszerít, hogy aljasságokat kövessünk el. Ennek a következményeivel előbb-utóbb, mindenki szembe találja magát. Így hát, akik még ártatlanok is voltak addig, megtanulják, hogy nem bízhatnak feltétel nélkül másokban. Sőt! Annak felette megtanulják azt is, hogy ne legyenek őszinték, hiszen az sok esetben hátránnyal, fájdalommal járhat. És máris benne vannak abban a bizonyos ördögi körben.
Félek, ezért nem vagyok őszinte. De ha nem vagyok őszinte, van mitől félnem…
Kezdjük a másik oldalról:
Nem vagyok őszinte, tehát van mitől félnem. Félek, tehát nem leszek őszinte. De mivel nem vagyok őszinte, félnem kell. Mivel félek, nem vagyok… A többit már tudjátok.
Húú…
Most már én is nagyon félek… de őszintén.
Johanan