Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

                                                                       Péld. 5, 21

 

 

                                                    Emléklap

 

 Az első ajtónál szálltam fel a buszra, és mint mindig, a szemem végigsuhant futólag néhány utason. Baloldalt a második páros ülés külső helyén, egy fiatal hölgy ült. A korát nem tudtam megbecsülni, mint általában, de talán húsz éves lehetett. Az arcát kedvesen csinosnak láttam így elsőre, de nem volt időm tovább gondolkodni, mert tétova mozdulatom és talán arckifejezésem – miután megálltam mellette -, arra indította a lányt, hogy felnézzen. Valószínűleg azt az érzést keltettem benne, hogy le akarok ülni, ezért mosolyogva beljebb ült az ablakhoz. Én zavartan mosolyogva és megvárva, hogy az elkezdett műveletet befejezze, majd újból felnézzen, megköszöntem ezt a kedvességet. Ki tudja mit gondolhatott ő, de szinte végig zavart feszélyezettséggel ültem mellette, majd miután ez a kedvesség erősen hatott rám, elkezdtem a lány mellet levő ablakon kifelé nézni, kezemre támasztva az állam.

Valójában őt néztem.

Szinte bele tudtam volna szeretni ezért a kis apróságért, amit tett. Néztem a szemem sarkából az arcát, a haját, a hajában lévő csatot, a kezét, a körmét, és hogy van-e a kezén gyűrű. Meg kellett állapítanom, hogy ha nem is a leggyönyörűbb lány a világon, nekem mégis szimpatikus és kedves (bár a szoknyáját túl rövidnek találtam és így némi erkölcsi kifogás merült fel bennem ellene). Az orra talán egy kicsit lefelé horgadó, haja pedig, gyapjasan göndör volt. A kezén egy pillanatra gyűrűt véltem megcsillanni és ez lehangolt. Tehát férjnél van, vagy jegyese valakinek - gondoltam. Próbáltam jobban megnézni, hogy milyen gyűrű is, de mindig valahogy úgy tartotta keresztbe a jobb kezét a másikon, hogy nem láthattam. Közben rájöttem, hogy valójában nem is tudom melyik kézen viselik a gyűrűt jegyesség és házasság alkalmával. Én a jobb kezemen hordtam, míg nős ember voltam. (Hogy válás után hol viselik, azt nem tudom.)

Talán férjezett - gondoltam szomorúan.

De hát mit is akarok én – gondoltam keserűen – hiszen nem az a dolgom, hogy a lányokat nézzem. De hát mit tegyek, ha egyszer megint az igazit kell keresnem? A lány a túloldali ablakon nézett ki és láthatóan figyelte az utat, ami azt is jelenthette, hogy nem lesz esélyem még egyszer valaha is találkozni vele, hiszen valószínűleg nem sűrűn jár a környéken.

Az arcán mintha anyajegy lenne.

Milyen érdekes és megdöbbentően örömteli lenne, ha beszédbe elegyednénk és kiderülne, hogy hívő keresztény.

Én ugyanis az vagyok; „és vajon mi köze van a világosságnak a sötétséghez”. Lopva a nyakára pillantottam, de nem volt rajta nyaklánc. Végre egyszer csak feljebb csúsztatta a kezeit a táskáján, s jobb kezét felemelve láthatóvá vált a gyűrű. Nem karikagyűrű volt. Arany, de mintha egy kis bogár vázlatosan kidolgozott lemezkéje lenne egy karikagyűrűre ráforrasztva. Ez mindenesetre örömtelibb.

Na és akkor mi van!?

Még mindig mintha mérföldek választanának el tőle. És én még csak meg sem merem szólítani. Milyen furcsa - tűnődtem –, egy kedves gesztus és én máris szerelmes tudnék lenni. Mintha hirtelen összekötött volna valami ezzel a fiatal lánnyal. Ültem mellette s a szemem a combjára tévedt. Dühvel gondoltam arra a gondolatra, hogy akár csak valami erkölcstelenség is átfusson a fejemen.

Nem. Én ezt a lányt tisztelem. Nem mintha tudnék róla valamit is, hiszen ki tudja milyen ember, de semmiképpen nem akarnék, akárki másra sem tiszteletlenül gondolni. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat, talán ő is keresi a párját. Kevés híján a kezem elindult, hogy megfogjam a kezét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.

Ha legalább lenne egy isteni jel!

De a jel nem jött.

A lány egyre sűrűbben tekintgetett ki az ablakon és megmozdult. Én azonnal udvariasan felálltam és kiengedtem a helyéről. A busz megállt, a lány leszállt; néztem, amíg elhaladtunk mellette.

Bárcsak találkoznánk! De talán magasabb is nálam.

 

                                                                                   Johanan

 

 

 

Oldal: Emléklap
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat