Azt kérdezted, hogyan lettem kereszténnyé. Ez nemsokkal a húszadik születésnapom előtt történt. Nem vallásos családban nőttem fel, és nem jártunk templomba.

 

                                                                                   Fotó:Kiwihug

 

Tizenhárom évesen elkezdtem harcművészetekkel foglalkozni és húszéves koromig ez volt az    életem értelme és a célja, hogy a legnagyobbak közé tartozhassk. Később, hogy saját stílusomat kialakítsam és saját edzőtermet nyissak. A leghíresebb harcművészek voltak a példaképeim. Azonban, ahogy kezdtem felnőni, egyre inkább foglalkoztattak az élet kérdései. Honnan jöttünk? Mi lesz a halál után? A világot teremtették? Véletlenül jött létre? Az evolúció véletlenei vagyunk? Mi az élet értelme? Fogok-e találkozni azokkal, akiket szeretek és meghaltak?

Tizenhat, tizenhét évesen sokszor annyit gondolkoztam ezeken a dolgokon, hogy szinte már fájt a fejem, mikor délután hazaértem az iskolából.

Mivel a keleti harcművészeteknek vallási háttere, filozófiája van, azt hiszem szinte természetes, hogy elkezdtem ezekkel foglalkozni, hogy a kérdéseimre választ kapjak. És volt amit elfogadtam, de volt ami nem tetszett. Legközelebb a taoizmus ált hozzám a maga egyszerűségével.

Később, mikor már kereszténnyé lettem, rájöttem, hogy az emberek, bár az igazságot keresik, mégsem az igazság alapján döntik el, hogy milyen életfilozófiát kövessenek, hanem a saját kívánságaik, és elképzeléseik alapján döntenek. Az iszlám akkor még nem volt sem veszély, sem divat. És nem is érdekelt. A kereszténység sem érdekelt és nem is tudtam róla sokat, csak annyit, hogy volt valami Jézus nevű ember, akit keresztre feszítettek.

Sokszor láttam, hogy az emberi kapcsolatok milyen gyenge lábon állnak. A szerelem, hűség ingadozó dolgok. Féltem, hogy az én kapcsolataim sem tartanak majd sokáig. Belül, mindíg is csak egy lányt akartam szeretni. Nem voltam csapongó, de volt amikor megcsapott a "hülyeség szele". Eljött az idő, hogy már a harcművészeteknek sem láttam értelmét. Gyűlöltem és a mai napig gyűlölöm a titokzatos és a titkos dolgokat. (Isten nem titokzatoskodik.) Márpedig a nagymestereknek voltak titkos technikáik és megtudtam, hogy az ismereteim soha sem lehetnek majd teljesek, mert ha a mester nem talál megfelelő utódot, akkor a titkait a sírba viszi magával. És ha eljutnék odáig, hogy én leszek a nagy, ősz, öreg kung-fu mester... akkor is mit érek vele? Az életemnek akkor is vége lesz egyszer, és én a nagy tudományommal együtt megyek majd a sírba. Hiába a nagy technikák, a titkos tudás, még senki sem látott ezeréves kínait. A keleti vallások nem adtak választ a kérdéseimre. De a materialista oktatás sem. Nem tudtam elfogadni, hogy csak úgy vagyunk a világban. Istennek lennie kell!

1987 nyarának végén megismerkedtem egy lánnyal és elkezdtünk együtt járni. Valahogy vele kapcsolatban is ott volt mindíg bennem, hogy vajon ez meddig fog tartani. Sokszor azzal a félelemmel mentem fel hozzájuk, hogy vajon milyen lesz az arca. Örül, hogy megyek hozzá, vagy ma fogja megmondani, hogy legyen vége a kapcsolatunknak? Szívesebben írnám, hogy szerelmünknek, de az ő részéről, ez nem az volt.

Hát nem tartott sokáig. Talán másfél, két hónapja jártunk, mikor egyszer csak bejelentette, hogy most egy ideig ne találkozzunk. Nyílvánvaló, hogy ez valami rosszat jelent. Talán még a tanulásra is hivatkozott, de minden igazi szerelmes tudja, ha valaki igazán szeret, az nem akar szünetet tartani a szerelemben és nem hivatkozik sem tanulásra, sem valami más egyébbre. Egyszerű, csendes, szerény lánynak ismertem meg, ezért később, amikor összeraktam a képet, kicsit meglepődtem. Elég nagy volt a csalódásom. Talán két-három hét távollét után elmentem a barátnőjéhez, aki volt olyan tisztességes, hogy elmondja; a lány elkezdett egy másik fiúval járni.

Ezek után én felmentem a lányhoz és megkérdeztem, hogy most mi van végül is? Ő elmondta, hogy megismerte azt a bizonyos srácot és tetszett neki a közeledése, szóval vége a kapcsolatunknak.

Igazán szerettem ezt a lányt és nagyon fájt az egész. Azonfelül rájöttem, hogy két vasat akart a tűzben tartani, és ezért nem mondta meg őszíntén, hogy mi a helyzet. Ha mégsem jönne be a ló, mig mindíg ott a szamár. Ezt nem feltételeztem róla. Azt viszont tudtam, hogy én sem vagyok feddhetetlen. Okoztam már fájdalmat másnak én is. Ekkor határoztam el, hogy soha senkinek a szívével többé nem fogok játszani.

Volt egy lány az életemben, aki őszíntén szeretett, és én félredobtam.Talán furcsa, hogy ez a lány keresztény volt?

 

 

              

 

 

 

 

 

 

 

 Fotó: Delyn Stirewalt

 

Nem ismertem fel, mekkora kincs van a kezemben. Most úgy éreztem, visszakaptam és jogosan, amit elkövettem ellene. Néhány év múlva találkoztam ezzel a lánnyal, és mikor leszereltem a seregből, megkerestem azzal a szándékkal, hogy elvegyem feleségül. Akkor éppen volt barátja, akit szeretett, és aki később nagyon csúnyán elbánt vele. Ez a lány, nem érdemelte meg, hogy így bánjanak vele.

Beszélhetnék mindarról amit éreztem, átéltem, tanultam az utána következő időben, de a lényegnél maradok. Igazolást nyert ismét a tapasztalat. A kapcsolatok nem tartósak. Én nem vagyok öngyilkos természet. Küzdeni kell tovább, keresni az igazságot, az igaz szerelmet. Ha megölném magam, azzal legfeljebb azt érném el, hogy egy kis cikk lenne belőlem valamelyik újság sarkában, talán a halálozási rovatban. Csak a szűkebb családomnak okoznék fájdalmat. Másoknak legfeljebb megdöbbenést.

Néhány hónappal ezen események előtt, anyu egyszer azzal jött haza, hogy megtért.

- Mi van? - kérdeztem.

Elmondta, hogy egy ismerősével való beszélgetés hatására elment egy keresztény gyülekezetbe és ott megtért Istenhez. (Megtérni annyit jelent, hogy odafordulsz, pontosabban visszafordulsz Istenhez. Akkor még ezeket a gyülekezeteket figyelte a rendőrség. Nem a "történelmi" egyházakhoz tartoztak, szabad keresztény gyülekezeteknek nevezték őket, kevés joguk volt. Semmiféle előírásos renddel nem rendelkeztek, a bibliát úgy fogadták el, amint van.)

- Elmentem egy keresztény gyülekezetbe és ott befogadtam Istent az életembe.

- Na jól van. Hagyjuk ezt. Ha mohamedán lennél, azt mondanád, allah az isten.

- Nem. Én biztosan tudom, hogy Jézus Krisztus az igaz Isten.

- Na jól van. Hagyjuk ezt.

Bolondnak néztem anyámat.

De most, ezek az események is eszembe jutottak, és mivel már annyi mindent megpróbáltam, hogy megtaláljam az igazságot, elkezdtem anyutól kérdezgetni, hogy is vannak ezek a dolgok a kereszténységgel. Sokkal többet beszélgettünk ebben az időben, mint az elmúlt években bármikkor. Aztán kiderült, hogy az egyik fiú, aki ugyanabba a gyülekezetbe járt mint ő, ott lakik nem messze tőlünk. Kutyasétáltatás közben többször találkoztunk, így én feltehettem minden kérdésemet a kereszténységgel kapcsolatban. Volt ami tetszett, volt ami nem. Azonban nagyon jó beszélgetések voltak. Ekkor már karácsony előtt jártunk.

Karácsony este a tévében adtak egy filmet. Nap fivér, hold nővér volt a címe. Assisi Szent Ferenc életéről szólt. Ez a fiú kérte, hogy megnézhesse nálunk a filmet, mert nekik nem volt színes tévéjük. Nagy hatással volt rám a film, és rengeteg kérdés vetődött fel bennem. Az egyik legfontosabb kérdésem az volt, hogy ha keresztény leszek, szűzességet kell-e fogadnom.

Talán viccesnek tűnik ez a kérdés, de hamar megtanultam, hogy nem is volt olyan ostoba kérdés. (A kereszténységről az embereknek egy teljesen ostoba, hibás, elferdült képük van, köszönhetően az ostoba, hazug, elferdült tanításoknak.)

A film után sokáig beszélgettünk. Talán hajnali kettő is lehetett, mire a srác megkérdezte:

- Na és most, hogy döntöttél? Megtérsz Jézushoz?

Lejátszódott bennem, mennyire utálom a tömeget és a tömeg rendezvényeket. Dehogy akarok én gyülekezetbe járni!

- Ááá...! Ez nekem nem megy. Én úgy érzem, ezt nem nekem találták ki.

Rögtön válaszolt.

- Figyelj! Ez nem érzelmi kérdés, ez akarati döntés.

Ez megdöbbentett. Hirtelen úgy éreztem, mintha mellbe vágtak volna. Már nem emlékszem, hogyan lett vége a beszélgetésnek és hogyan köszöntünk el egymástól. Viszont rájöttem, hogy a legegyszerűbb, ha kipróbálom. Elkezdek úgy élni, mint a keresztények. Ha az egész egy hülyeség, úgy is ki fog derülni. De mi van, ha igaz? Mi van, ha életem legnagyobb lehetőségét szalasztom el. Lehet, hogy életem legnagyobb lehetőségét dobom el magamtól, csak azért, mert az érzéseimre hallgattam. Az, hogy jó egy edzés, akkor derül ki, ha részt veszünk benne. Elhatároztam, ha törik, ha szakad, következő szombaton elmegyek a gyülekezetbe.

Így is tettem. Következő szombaton elmentem anyuval a gyülekezetbe. Talán harmincan járhattak oda, férfiak és nők vegyesen. Anyu bemutatott néhányaknak. Elkezdődött az Istentisztelet.

Imádkoztak, majd dicsőítő énekeket énekeltek. Én egész végig gyanakodva, bizalmatlanul, erőssen figyeltem őket. Azt gondoltam, az egész valami tömeghipnózis, önszuggesztió. Az imáról azt gondoltam, olyan mint a meditáció.

Azt viszont a rövid beszélgetésekből, viselkedésből láttam, hogy ezek az emberek teljesen normális, hétköznapi emberek. Volt közöttük jogi végzettségű, olyan aki laboratóriumban dolgozott, gyári munkás, mezőgazdasági dolgozó, vidéki, budapesti, fiatal, idős. Elkezdődött a prédikáció, de nem emlékszem semmire. Végig erősen figyeltem, nem akarnak-e átverni, befolyásolni. Megjelenik-e Jézus Krisztus vagy Szűz Mária. (Akkor még nem tudtam, hogy Máriának nem sok beleszólása van a dolgokba.)

Aztán tartottak egy kis szünetet. A szünet alatt odajött néhány fiatal srác és néhány gyülekezeti tag. Mivel nem ismertek, kérdezték ki vagyok, mi járatban, beszélgettünk, aztán az egyikük megkérdezte, hogy most mit gondolok. Meg akarok-e térni. Amire én azt válaszoltam, hogy igen, meg akarok térni.

Tudtam, úgy kell élnem mint egy kereszténynek, ha megakarom tudni az igazságot.

Volt egy kis mellékszoba. Bementünk oda, és leültem az egyik sráccal beszélgetni, aki elmondta, hogy ő most el fog mondani egy imádságot, amivel Jézust behívhatom az életembe. Ha egyetértek vele, mondjam utána. Valahogy így hangzott:

Uram, Jézus. Beismerem, hogy bűnös vagyok és eddig nélküled éltem. Megérdemelném a büntetést. Kérem, hogy bocsásd meg a bűneimet! Köszönöm, hogy meghaltál értem és helyettem a kereszten, és örök életet adtál ingyen, kegyelemből. Én most megnyitom a szívem ajtaját, és kérlek gyere be, költözz be hozzám, hogy veled élhessek! Jézus Krisztus nevében kérem ezt. Ámen.

Pontosan nem emlékszem minden szóra, de egész idő alatt azt figyeltem, hogy lesz-e valami. Történik-e valami. Megjelenik Jézus Krisztus, Szűz Mária? Érezni fogok valamit, vagy látni? De nem történt semmi. A srác biztosított róla, hogy Isten hallotta amit mondtam, és bármit érzek vagy gondolok, mostantól fogva örök életem van. Kicsit csalódott voltam mikor kijöttünk a szobából. Azt hittem, valami történni fog.

Na mindegy - gondoltam. Csináljuk tovább.

Ettől kezdve, úgy éltem, mint a keresztények. Elkezdtem olvasni a Bibliát, eljártam az Istentiszteletre és az egyébb alkalmakra, imádkoztam, feltételezve, hogy lesz valami eredménye. Néhány nap múlva feltették a kérdést:

- Azt ugye tudod, hogy ha ezt komolyan gondolod, akkor a kung-fu-t abba kell hagynod?

(Ne lepődj meg! Az emberek számára a keleti harcművészet ártalmatlan dolognak tűnik, de valójában tele van okkultizmussal. Ezt azonban én akkor még nem tudtam.) Ennek ellenére nyugodtan feleltem, mert színte már semmit nem jelentett számomra.

- Persze. Ha tényleg igaz ez az egész, nekem az igazság ennyit megér.

Aztán előkerült egy másik dolog. Voltak a témához kapcsolódó könyveim, fegyverek, ruhák és a többi. Azt mondták, jó lenne, ha azoktól is megválnék, hogy semmi ne legyen akadály köztem és Isten között.

- Jó - mondtam. Majd eladom őket.

És ekkor történt valami.

Azt mondták, nem jó ötlet. Jobb volna, ha megsemmisíteném őket, széttépném, elégetném. Ezek az ördög eszközei.

Nem értettem miért. Mondtam, majd inkább eladom, hiszen azért ez sok pénzbe került, ráadásul a barátaimnak odaadhatom őket.

Azt mondták, ne tegyem, mert ez olyan volna, mintha valaki azt mondaná: "Nézd! Nekem ez a drog már nem kell, mert megtértem. De ha kell, odaadom neked."

(Igazuk volt, de akkor ezt még nem értettem.)

Ezt mondtam:

- Na jó! Hagyjuk ezt! Majd ha Isten mondja, akkor megteszem. De nem fogok emberekre hallgatni.

Ezt az egészet elmeséltem anyunak, és elmondtam azt is, hogy mit válaszoltam.

Végülis néhány nap múltán, mikor sokat gondolkodtam és háborogtam is talán ezen az ostoba ötleten, összeszedtem a könyveket, kitettem az ebédlőasztalra. Talán egy szerdai nap volt. Megálltam a szobám közepén, és feltételezve, hogy Isten hall engem, ezt mondtam:

- Uram! Ha gondolod, én hajlandó vagyok kidobni, megsemmisíteni ezeket a dolgokat, de akkor azt kérem, hogy te mond meg, hogy mit tegyek. Mert én emberekre hallgatni nem fogok. Valami egyértelmű módon add a tudtomra, hogy mit kell tennem! Ámen.

Elmentem lefeküdni. Gondoltam, Isten majd álmomban ad kijelentést. A bibliában van ilyen. Reggel felébredtem. Nem történt semmi. Kimentem a szobából. Anyu pont ott volt az ebédlőben. Ránéztem a könyvkupacra.

- Ezeket vidd el légyszi' az antikváriumba, a többit majd én elintézem - mondtam, aztán elindultam a fürdőszoba felé, hogy leszedjem a ruháimat a szárítóról.

Háromszor egymásután megjelent a gondolatomban: I Korinthus; 5,7. I Korinthus; 5,7. I Korinthus; 5,7.

Háromszor egymás után.

Beléptem a fürdőszobába és elkezdtem szedegetni a ruháimat a szárítóról. Közben hangosan, háromszor kimondtam, mintha valami dallam jutott volna eszembe; Egy Korinthus öt hét, egy Korinthus öt hét, egy Korinthus öt hét.

Hirtelen megálltam. Honnan jött most ez? - kérdeztem magamtól. Aztán eszembe jutott, hogy hallottam valami olyasmit a gyülekezetben, hogy Isten többféle képpen is szólhat hozzánk. Embereken keresztül, álomban, látásban, a biblián keresztül és a többi, vagy megadhat egy ige helyet a bibliából.

Elkezdtem gondolkodni. Van valami ilyesmi a bibliában, hogy Korinthusi levél.

(Akkor még csak nagyjából kilencven oldalt olvastam a bibliából, azt is az elejéről, az ó szövetségből, Mózes könyvéből. A Korinthusi levelek a Biblia végénél vannak, az új szövetségben.) Hirtelen ledobtam a ruhákat, és berohantam a szobába, miközben magamban ismételgettem, nehogy elfelejtsem; Egy Korinthus öt hét. Gyorsan fellapoztam a Biblia tartalomjegyzékét. Két Korinthusi levél is volt. Pál apostol első és második levele a korinthusbeliekhez. A szívem nagyon gyorsan kezdett verni. Próbáltam értelemszerűen fellapozni. Pál apostol első levele a korithusbeliekhez, ötödik rész, hetedik vers.

Ez volt odaírva:

"Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk."

Nem tudom mond-e neked valamit. De én azonnal értettem és tudtam, hogy Isten válaszolt a kérdésemre. Ezt nem tudtam kimagyarázni. Ez nem tömeghipnózis, nem önszuggesztió, ezt nem lehet kimagyarázni. Teljesen váratlanul történt.

Tehát: Tisztitsam el a régi, a bűnhöz tartózó dolgokat, hogy új emberré legyek, hiszen már bűn nélkül való vagyok. Ne felejtsem el, hogy Krisztus meghalt értem.

Azonnal értettem, nem kellett magyarázat. Csak álltam döbbenten, kezemben a Bibliával, és néztem fölfelé. Nem tudom miért, de néztem fölfelé. Anyu jött és én döbbenten mondtam neki, hogy Isten szólt hozzám, és elmondtam neki, hogy mi történt.

Ez volt az első kijelentésem Istentől. Akkor megértettem, hogy Isten valóban létezik, és ez az Isten Jézus Krisztus, aki tud szólni hozzánk, és szólni is akar mindenkihez, aki keresi őt.

Én soha nem voltam részeg. Nem ittam alkoholt, soha sem kábítószereztem. Semmilyen módon nem engedtem, hogy valamilyen szer befolyása alá kerüljek. Mindíg arra törekedtem, hogy minden helyzetben megőrizzem a józanságomat.

És most... kedves akárki, valaki vagy bárki, aki most e levelet olvasod, ne hidd, hogy csak egy irodalmi alkotás. Amit itt leírtam, azok mind igazak és megtörtént események. Nyugodtan megmutathatod másnak is, bárkinek és mindenkinek. Hidd el, mindenkinek van rá a legnagyobb szüksége. Mert mindenki Istent keresi, de nem tudja hogyan fogjon hozzá.

 

                                 Üdvözlettel szerető testvéred:

                                                                              Johanan

 

 

 

 

 

 

Oldal: Bizonyságtétel
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat