Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra….
Jakab 1, 19
Kecske napszemüveggel
A férfi babakocsit tolt az állatkert keskeny aszfalt útján, mikor a nő eléje toppant. Körülöttük két kislány és egy kisfiú ugrándozott vidáman. Volt még velük egy - talán kisfiú -, akit az édesanya vezetett kézen fogva maga mellett. Talán most vették ki a gyerekkocsiból, hogy egy kicsit sétálhasson. Alig tudott járni még. Láthatóan jól érezte magát, de ő nem ugrándozott.
- Elnézést! – mondta a nő kissé lihegve. – Nem láttak egy kecskét napszemüveggel?
A férfi, szeme sarkából a feleségére nézett.
Az asszony szemei elkerekedtek, majd hangos nevetésben tört ki.
A nő nem látszott bolondnak, vagy legalábbis nem bolondabbnak, mint bármelyikünk ezen a világon, ezért a férfi, bár megütközve és némi gyanakvással nézett rá, azért a szája sarkában mosoly jelent meg, úgy válaszolt.
- De igen.
Majd óvatosan hozzátette:
- A rózsaszín tevék, pedig arra mentek – mutatott hüvelykujjával a háta mögé.
- Nem. Nem úgy értem - lihegte a nő, s közben levegő után kapkodott, mert őt is elfogta a nevetés. – Az előbb egy kecske levette a nyakamból a napszemüvegemet… Oh! Azt hiszem, ott van – mondta hirtelen előremutatva, majd sietve a kecske után lihegett.
Johanan