Karácsony a legszebb ünnep!
Kedves Látogató! Ezen az oldalon azt találod, "... amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodunk."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
„Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!”
Péld. 18,22
Győzz meg!
A srác leszállt a buszról.
Úgy gondolta, majd gyalog lemegy egy megállót, mert még egy üzletbe be akart nézni.
Az út mellett, jobb oldalt egy zöldséges bodega állt.
Tényleg egy bodega.
Jobb szót el sem lehetett volna képzelni rá. Tulajdonképpen nem tudta, hogy mit jelent az, hogy bodega, de ez tényleg az. Hatalmas fekete táblára, fehér krétával írták fel az éppen aznapi akciós ajánlatokat.
El akart haladni a szinte düledező építmény mellett, de aztán elkezdte nézegetni a kirakott gyümölcsöket. Az áru szép volt ugyan, de némelyik ára, kissé elrugaszkodottnak tűnt.
Múltkor, egy középkorú férfi árult itt. Most nem látott senkit.
Őrizetlenül hagyták az árut? – tűnődött.
Hirtelen megszólalt valaki:
- Tessék! Adhatok valamit?
Most látta csak meg, hogy a mérleg mögött egy széken ül valaki. Fiatal nő nyújtóztatta ki éppen tagjait, egyik kezében ceruza, másikban valami füzetféle (talán keresztrejtvény). Szemüveg volt rajta és mosolyogva nézett rá.
- Köszönöm, csak nézelődöm – válaszolta a srác.
Kissé hátralépett.
- Megkérdezhetem – nézett a hallowen tökökre –, hogy ezeket meg is lehet enni, vagy csak dísznek vannak?
A fiatal nő vagy inkább lány, még mindig mosolyogva válaszolt:
- Én is ezt kérdeztem amikor először megláttam, de úgy tudom, hogy nem lehet megenni. Ki szokták vájni, és mécsest tesznek bele.
- Igen, tudom. Nagyon hangulatos, leszámítva a vicsorgó figurát.
- Hát mosolygót kell belőle készíteni.
Mind a ketten elnevették magukat.
Aztán a srác elköszönt:
- Hát… köszönöm.
- Szívesen.
- Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!
A srác továbbment, de nagyjából száz méterre eltávolodva rájött, hogy az alma tulajdonképpen egészen olcsó volt. Talán vehetne valamennyit.
Elindult visszafelé.
Mikor a zöldséges bódé elé ért, a lány éppen beszélt valakivel, de a srác láttára elköszönt az ismerősétől.
- Jó napot ismét! – köszönt a srác.
- Elnézést! – mondta a lány, és gyorsan visszament a pult mögé.
- Semmi baj – válaszolt a srác megnyugtatólag.
- Mit adhatok?
- Egy kiló almát szeretnék kérni.
- Melyikből?
- Hm… nem tudom – mondta tűnődve a srác.
- Elnézést! Melyikből? – kérdezte a lány újból, miközben elővett egy neilon zacsit.
- Hát… mondjuk ebből – mutatott a zöld színű golden almákra.
- Ebből? – kérdezett ismét vissza a lány.
- Aha.
Miközben a lány az almákkal foglalkozott, a srác magában megállapította, hogy milyen csinos. Az overál amit viselt, kissé testesebbnek mutatta mint valójában volt, de látszott, hogy szép az alakja.
Mikor idáig jutott a gondolatban, zavartan maga elé nézett.
A lány kiválasztott néhány almát, s miközben a mérlegre helyezte, hamiskásan rámosolygott a srácra.
- Két kiló lett. Maradhat?
A srác ismerte a viccet, úgyhogy felnevetett, aztán mosolyogva a lány felé sandítva válaszolt.
- Ha ez egy vaskereskedés volna, és én ács volnék, és szöget szeretnék venni, nehéz dolga volna. Azt mégsem mondhatja, hogy építsek kétszer akkora tetőt. De… hát… győzzön meg!
- Őőő… - kezdte a lány a meggyőzést – nézze milyen szép érettek ezek az almák. A környéken sehol nem lát ilyen éretteket…
A srác közbevágott.
- Á… ááá. Már rosszul kezdődik. Ezek az almák zöldek. Általában az alma pirosan érett. Ugyan miért hinnék önnek. Éretlen almát akar rám sózni?
A lány felnevetett és mondani akart valamit, a srác azonban nem hagyta szóhoz jutni.
- És különben is a közelben nincs más zöldséges, tehát nem lehet összehasonlítási alapom sem. Azonkívül lehet, hogy volt itt egy csomó almafa, csak önök kivágták, hogy ne lehessen árulkodó jel. Na, és azok az almák? Ott a másik rekeszben. Azok miért pirosak?
- Akkor vegyen inkább abból! – mondta a lány hangosan nevetve.
- Hogyisne. Lehet, hogy azokat meg befestették…
Most már a srác is elnevette magát.
- Szóval… legyen akkor két kiló alma. Csak elbánok velük.
- Hiszen csak vicceltem – mondta a lány még mindig nevetve. Pontosan egy kilogramm.
És a srác elé tette az almákat.
- Hiszen tudtam, hogy csak viccelt – válaszolta komolykodó arccal a srác.
- Hát persze. Tudta – mondta a lány olyan arccal, amiből pontosan azt lehetett kiolvasni, hogy nem hiszi egy szavát sem.
Mind a kettőből kirobbant a vidám nevetés.
Aztán srác - még mindig mosolyogva -, kifizette az almákat.
Mikor a lány a visszajárót odaadta, finoman összeért a tenyerük, és egy tizedmásodpercre összeakadt a pillantásuk.
A srác eltette a pénzt, és valami fájó sóvárgással a szívében fordult el a pulttól.
Már éppen el akart köszönni, mikor a lány hirtelen, hangosan megszólalt:
- Nem volna kedve beszélgetni!?
A srác lehajtott fejjel, gondolkodás nélkül beszélni kezdett.
- Hát ezzel csak az a gond, hogy a végén még magába szeretek… - buggyant ki belőle.
Ijedten kapta fel a fejét, és mentegetődzve gyorsan hozzátette:
- Ami… persze nem baj…
A lány elkomolyodott, közelebb lépett a pulthoz, amelyiken a mérleg állt. A fejét kissé hátrahajtva megrázta a haját, majd a pultra könyökölve, mindkét öklét az álla alá téve, a fiú szemébe nézett és kissé mosolyogva megszólalt:
- Hát… győzzön meg!
A fiú mély levegőt vett…
És meggyőzte.
Johanan
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 2
Tegnapi: 34
Heti: 36
Havi: 96
Össz.: 9 888
Látogatottság növelés
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu