A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

                                                                   Péld. 19,2

 

                                                 Félreértés

                   (Vagyis, hogyan lett az ablaktisztítónak felesége)

 

 - Elnézést! – szólalt meg a fiatal hölgy.

- Igen? – fordult hátra a férfi.

- Ott a sarokban van egy ablak, ami nagyon koszos. Megtenné, hogy azt is megtisztítja? Szerintem évek óta nem nyúltak hozzá – mondta a csinos szőke komolyan nézve.

- Hát…az bizony meglehet kisasszony – billentette meg a fejét a barna.

- Akkor megtenné, hogy megtisztítja? – mosolygott kedvesen a csinos szőke.

- Nagyon szívesen megtenném, de szerintem jobb, ha nem bolygatjuk az ügyet – húzta fel a szemöldökét a barna és a szája sarkában mosoly játszadozott.

- Tessék? – lepődött meg a csinos szőke és ujjaival zavartan elhúzta, amúgy rövidre vágott haját a homloka elől.

- Szerintem, békén kellene hagynunk azt az ablakot nekünk is – magyarázott a barna, és már nem csak a szája sarkában, hanem a szemében is mosoly látszott.

- Nem értem. Hiszen önt ezért fizetik. Nem? – nézett rá felháborodott arccal a csinos szőke, aki még így is nagyon csinos volt.

- Azt hiszem, nem érti kisasszony – sóhajtott a jóképű barna, és néhányszor megbillentette a fejét, mint aki érzi, hogy komoly fejtegetésbe kell majd bocsátkoznia.

- Mit nem értek? Azt, hogy maguk nem akarják elvégezni a munkájukat?

A csinos szőke szeme és arca, kissé hidegre vált. Így már nem volt annyira csinos

- Dehogyis nem. Hiszen látja, hogy mossuk az ablakokat.

A jóképű barna arca is kissé hideggé vált, és látszott, hogy ideges. A feltételezés sértette.

- Akkor mossa le kérem azt is! – szólt rá utasító hangon, felháborodott arccal a csinos szőke, és hátat fordítva a barnának, távolabbra vitte szép alakját.

A barna egy másodpercig nézett, majd elmosolyodva, néhányszor megpörgette a kezében levő rongyot, és a távolodó alak után szólt:

- Látja azt a narancsszínű négyzetet a falon?

A csinos szőke megtorpant, hátrafordult, és arra nézett amerre a barna izmos karja mutatott.

- Persze, hogy látom. A füstjelző.

- Nos, kérem… ezek ketten, születésüktől fogva egymásnak vannak rendelve – mondta a jóképű barna, ajkán mosollyal és lassú, nyugodt, laza léptekkel elindult a csinos szőke felé.

- Hogyan? – nézett értetlenül a csinos szőke a barna jóképűre.

- Össze vannak boronálva. Mármint az ablak, meg az a füstjelző.

Már csak néhány méter választotta el a csinos szőkétől, aki egy apró lépést lépett hátrafelé.

A kezében lévő vizes rongyot gyors mozdulattal megpörgette, és hagyta, hogy az a nyitott tenyerére csavarodjon.

- Hogy őszinte legyek, a kapcsolatuk igen mélyreható, és gyöngéd. Ha nem is érzéki, de semmiképpen sem Plátói – zsongta nyugodt hangon, a csinos szőke szemébe nézve.

Még mindig nyugodt lépésekkel haladt felé, karját leeresztve. A csinos szőke újabb apró lépést tett hátrafelé.

- A románc oly régi, és oly mélyen gyökeredzik, hogy bármiféle beavatkozás könnyen okozhatná nem csak a mi saját, de a gondnok úr, sőt, akár az egész irodaház boldogtalanságát is.

- Nem értem, mit hord itt össze. Nem beszélne világosan, hogy én is megértsem? – kérdezte a csinos szőke bosszús arccal, de látszott, hogy mindjárt elneveti magát.

A jóképű barna sóhajtott egyet, megállt, a hangja egyszerűvé és tárgyilagossá vált.

- Arról van szó, hogy az egy elektromosan nyitható ablak. Amikor először ide jöttünk, felhívták a figyelmünket, hogy ha piszkáljuk azt az ablakot, könnyen előfordulhat, hogy a füstjelző beriaszt, és akkor minden elektromos nyitású ablak megnyílik az épületben. A menekülési útvonalon a ventilátorok elindulnak, hogy tiszta levegőt nyomjanak az irodákba. A lépcsőházban is elindul a ventilátor, hogy szellőztesse az épületet. A lift automatikusan a földszintre megy, és lekapcsolódik az áram, majd átkapcsol a vész áramkörökre, amitől a legtöbb irodában kitörne a boldogtalanság, feltehetően rohamok formájában. A normális helyzet visszaállítása pedig, röpke… másfél – két órát venne igénybe.

- Aha… - nézett a szőke elgondolkodva.

A barna mosolyogva nézte, és felbátorodva megkérdezte:

- Kisasszony! Meghívhatom egy kávéra, ha lejárt a munkaideje?

- Tessék? – eszmélt fel hirtelen a szőke, és rámosolygott. - Ja… igen, persze.

És így, már ismét nagyon csinos volt.

 

                                                                                Johanan

 

 

 

 

 

Oldal: Félreértés
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat