A fáradt arc, gyötört test mögött a szívben, a lélek ott dobog.

 

Várva, hogy észrevegyék, s néha kétségbeesve felkiált:

 

- Hát én… én is itt vagyok!

 

Majd csüggedten… reményvesztetten… halkan, s fájón;

 

- Hát ki törődik velem? - maga elé motyog.

 

 

 

                                                        *

 

 

 

Sokan írtak róla, költők magasztalták a női öl boldogságát.

 

Valóban? Ennyi volna?

 

Nem kezének melege, ami megérint, mert megérinthetem?

 

Vagy csupán az érzés, hogy vele vagyok?

 

Ha átölelhetem és érezhetem testének melegét,

 

Karját, ahogy átölel és tudhatom, hogy szeret engem és,

 

Hogy én szerethetem, éppen őt?

 

Hajának illatát? Ércesen zengő halk szavát, mikor

 

Fölém hajol, és kérdezi: - „Jól bánnak veled? ” - s

 

Keze végigsimítja homlokomat.

 

A tisztaság és a tisztesség, hogy velem van, és velem kitart,

 

Mert megígérte.

 

Hogy dühös rám és most haragszik, de meg nem vet.

 

Odajön, és megölel, mert ismeri a hibáim, de így szeret.

 

És hagy játszani, pedig mást akart; mert szomorú és csalódott,

 

Mégis fejét csóválva azt mondja: - „Nem unod?"- és aludni megy.

 

És én felkelek, utánamegyek; hallom a légzését, nézem fáradt arcát.

 

S csendben vagyok… most minden csendes…

 

Óvatosan megcsókolom… nehogy felébresszem… és érzem ajkán…

 

Az otthon és a család melegét.

 

 

 

                                                          *

 

 

 

                                        Szerelem idézőjelben

 

 

 

Mert ha valakit csak addig szeretünk míg egészséges,

 

Megvan vagyona, s nincsen baja, gondja;

 

Az a sosem volt szerelem.

 

Nem más az, csak bazári portéka.

 

 

 

                                                         *                           

 

 

 

                                                          

 

                                                      Érzés

 

 

 

Nemcsak a szépségedet szeretem, amit látok, és örömmel tölt el,

 

Hanem amikor a szemedbe nézek, a lelkedet keresem.

 

Amikor sírsz, vagy mosolyogsz, azt nézem, ki vagy belül.

 

Ahová az emberi test nem érhet el,

 

Mert a test talán olyan, mint a fa lombja, a lélek, pedig mint a gyökér.

 

Nem tudjuk, mit történik a gyökereknél, hogyan érez,

 

Csak ahogy a lomb mutatja.

 

Én ezt a lelket akartam megérteni, megérinteni, de te nem akartad.

 

Nem a test szépsége az előbbre való, mert az múlandó; a lélek az ami örök.

 

És mikor a szemedbe nézek tudom, látom, hogy elérhetetlen számomra. Megfejthetetlen. És félelmetesen sötét.

 

Egy másik világ, ahol az enyémnek talán nincs is helye.

 

Csak megtűrsz magad mellett (jobb híján).

 

(A lelket a szavainkkal és a tetteinkkel érinthetjük meg, amikor nyilvánvalóvá válnak az érzéseink vagy a szándékaink. És hogy tud fájni! Jobban és másképpen, mintha a testünket sértették volna meg. És mégis, hogy kihat a testre. A lelket csak a lélek tudja megérinteni.)

 

 

 

                                                         *

 

 

 

 „Rettenetes, mint a zászlós tábor” - mondja az énekek éneke írója, s hozzá hasonlítja kedvesét. Azt hiszem, értem miért.

 

Hihetetlen belegondolni, mikor valaki szerelmes lesz egy lányba, aki nagyon szép, és viszonozza a szerelmét. Úgy érzem, nem is érdemlem meg. Nem is értem, hogyan is érdemelhettem meg, ezt a szépséget, hogy az enyém lehet. Hogy hozzáérhetek. Tudjuk, az eszünkkel tudjuk, hogy a másik is csak olyan ember, mint mi magunk, de amikor ránézünk, félünk hozzáérni. Szinte valami szent rettegés van rajtunk, csak állunk, és elfordulunk, mert látni is alig merészeljük ezt a szépséget, amit Isten alkotott. És reszketünk, szinte összekoccannak a fogaink, a hideg ráz minket. Hozzáérni is alig merünk, és leginkább csak tartanánk a karjainkban átölelve, nézve, merengve, reszketve. Megőrizve örökre, és próbálva megérteni az érthetetlent. Gyönyörködve ebben a félelmetes szépségben, tudva, hogy majd ő is megöregszik, megcsúnyul, mint mi magunk is, de most, itt, szép. És rettegünk tőle, pedig meg akarjuk érteni, föl akarjuk fogni, ezt a szépséget. Megérteni, mint ahogy Istent próbáljuk megérteni és azt, hogy Ő, örökké él, hogy Ő van. Hogy öröklétének sosincs vége. Valami hasonló érzés ez, keveredve a megdöbbenéssel, a félelemmel, a hihetetlenség érzésével, és az érthetetlennel. Úgy érzem, nem is lehet, nem is tudom, képtelenség szavakkal kifejezni ezt az érzést. Csak érzem, hogy van, és ha hozzáérnék, mintha tönkretennék valamit.

 

És mindez, erkölcs nélkül, semmit sem ér.

 

 

 

                                                           *

 

 

 

Szép vagy. És ugyanaz a lelked,

 

Aki volt kislányként benned.

 

És ugyanaz a lelked, aki voltál tíz évesen,

 

És tizenkilenc, és húsz esztendősen.

 

És szép vagy. Most is te vagy.

 

Ugyanaz a lélek.

 

És szeretlek.

 

És fáj, hogy régen nem ismertelek,

 

Téged, aki vagy.

 

Ugyanaz a lélek.

 

 

 

                                                         *

 

 

 

Sok bennem a fájdalom, és csalódott is vagyok.

 

Felerősödtek a kételyeim, elkeserítenek.

 

Az erkölcs romlásán szüntelen forgó gondolataim gyötörnek.

 

De egyszer csak megértettem, hogy milyen is Isten igazi szeretete.

 

Létezik a szerelemnek (és nem véletlenül írok szerelmet) egy olyan foka, ereje, magassága,

 

Ahol már nem érdekel, hogy a másik mit tesz, mit tett, mert meg akarod mindenképpen menteni. Szemet akarunk hunyni a másik bűnei felett, mert fontosabb nekünk mindennél.

 

Ez az Isteni szeretet és a kegyelem.

 

Ezt csak Isten tökéletes tisztasága, jósága, józansága, isteni szeretete, igazságossága múlhatja felül, ami a gonoszságot nem tűri, pedig akkor is szeret.

 

És gondoljunk csak bele! A mi szeretetünk legtöbbször csak külső vonzalomból, kívánságból fakad, amit könnyedén eldobunk, amint a szépség avulni látszik, vagy a másik terhet jelent számunkra, vagy nem hoz többé hasznot.

 

“Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”

 

 

 

                                                         *

 

 

 

Szemek találkozása, lelkek kapcsolódása.

 

Barna lelkem, kék lelkedbe merül.

 

 

 

                                                         *

 

 

 

R. is átélte azt a fájdalmat, amit sokan. Minden borzalmával átélte, milyen elhagyva, elutasítva lenni. Ilyenkor érzem, mennyire fontos gyöngéden szeretni, dédelgetni a társunkat, gyermekeinket. Meg nem bántani őket.

 

 

 

                                                        *

 

 

 

Eljött Sabbat, a pihenés napja!

 

És bár rohantunk, vásároltunk.

 

Főztünk, mostunk, takarítottunk.

 

Mégis, most itt vagy velem;

 

Átölellek, tartom karjaimban karcsú

 

Alakodat, s engem Te átölelsz,

 

Karodban megpihenek,

 

Karomban megpihensz.

 

Végre itt vagy!

 

S ím, eljött Veled Sabbat, a nyugalom napja.  

 

 

 

 

 

Sz. a házicsoport vezetője azt mondta: Jézus Krisztus egyértelműen szellemi vezetője volt a tizenkét tanítványnak, mégsem volt felelős azért, mert Júdás elárulta őt.

 

 

 

T. a barátom azt mondta: A nő bűneiért, nem felelős a férfi. De nagyobb a felelőssége, mivel nagyobb a hatalma.

 

 

 

- Isten miután az embert az édenkertbe helyezte, segítőtársat szerzett neki. (Érdekes, hogy azért helyeztette oda, hogy művelje, és őrizze azt. Mintha egy próbatétel várna rá? Isten tudta, hogy valamitől, vagy valakitől meg kell majd őriznie.)

 

- Nem volt szó semmilyen alárendelt szerepről.

 

- Megtörtént a bűneset.

 

- A férfi az asszonyra mutat, és Istent vádolja. („Az asszony adott nekem”)

 

- Az asszony a kígyóra mutat. („A kígyó ámított el”) Ami igaz is.

 

- Isten a kígyótól nem is kérdez semmit, hanem megátkozza. (Tudta ki áll a dolog mögött) Őt veszi elő elsőként.

 

- Az asszonyt a saját testében is büntetés éri. (Talán szembesülnie kellene az élet létrehozásának fájdalmával?) Az egyenjogúságnak vége, alárendelt helyzetbe kerül. A férfi hatalma alá.

 

- A férfi miatt meg lett átkozva a föld, és fáradtságos munkával kell belőle élnie.

 

Azonkívül meg is indokolja. („Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára…”)

 

Amiből úgy tűnik nekem, hogy a férfi tudatosan vétkezett, és EZÉRT ő a felelős az egész bukásért. Nem az asszony bűnét kérték számon tőle, nem is azt, hogy miért nem vigyázott jobban az asszonyra, sem pedig, hogy nem őrizte a kertet, hanem azt, hogy hallgatott rá, és evett a gyümölcsből, holott tudta mi isten parancsa.

 

Mindhármukat számon kérte Isten, Kezdve a bűn Elindítójával, Aztán az Asszonnyal, és Utoljára a Férfival.

 

Olyan gondolatokat indított el ez a felelősség tanítás egyes keresztények fejében, mintha a házasság egybentartásáért, EGYEDÜL a férfi volna a felelős.  

 

 Úgy gondolom, hogy a férfi abban az értelemben felelős az asszonyért, (Itt most csak a saját feleségét értem!) amennyiben az erősebb felel a reá bízott gyengébb személyért.

 

Erre nézve, egyértelműen találunk igét az újszövetségben.

 

Azonban véleményem szerint, van a nőnek is felelőssége a férfival szemben (A férfi irányában? A férfiért? A férfi felé?).

 

Mert ebben az esetben mindenképpen számon kérhetőnek kell lennie, például az engedelmesség tekintetében. Mint ahogyan a férfi is számot ad majd Isten előtt arról, hogy engedelmes volt-e. Különben hogyan garantálhatná Isten azt, hogy minden az általa meghatározott terv szerint fog lezajlani.

 

Vagy hogyan garantálhatja a férfi, hogy minden úgy történjen, ahogyan tervezték, ha az asszony hazudozik, megmakacsolja magát, kimagyarázza, elferdíti a dolgokat. Ha (Istenen kívül) előbbre helyez valamit, mint a férjét. Például szülőket, gyereket, vagy akár önmagát. Hiszen „a férfinak is úgy kel szeretnie a feleségét, miként Krisztus az egyházat, és Őnmagát adta azért…”

 

Viszont: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. (Ki van hangsúlyozva: A saját férjének! Nem mindenkinek!)

 

És azt hiszem, ebben a pillanatban értettem meg a tisztelet lényegét, amiről a biblia beszélhet! Valószínűleg erről a tiszteletről van szó.

 

Ha nem adja meg a figyelmet, ami járna a férjének, hogyan várhatja el a szeretetet -, és ezzel együtt a figyelmet, ami viszont neki járna -, ha ő maga sem adja meg a tiszteletet.

 

 

 

                                                      ...

 

 

 

Azt hiszem, tényleg elgondolkoztató, amit egy hölgy mondott az egyik összejövetel alkalmával:

 

Lehetséges tisztelet, szeretet nélkül? Vagy szeretet, tisztelet nélkül?    

 

                                                      ...

 

 

 

 A Hóseás 3,1 éppen azért vált számomra Isteni kijelentéssé, mert pontosan arról beszél, hogy bármennyire is szerethetünk valakit, ha az hűtlenkedni akar, akkor hűtlen lesz. Éppen ezt a bűnét veti Izráel népének a szemére is Isten.

 

Példabeszédek 7, 10-20. Még jellemzést is ad egy ilyen asszonyról.

 

A 2 Sámuel 12, 3-ban tulajdonképpen mintha Uriást jellemezné Nátán próféta, ami számomra nem egy gonosz férjet mutat, aki nem becsülte meg a feleségét.

 

Rendben, hogy az asszony a Királlyal állt szemben (De a törvény a királyokra is érvényes!), mégiscsak lett volna lehetősége visszautasítani, ha akarta volna. De nem tette.

 

Hogyan kerülhetett olyan helyzetbe ez az asszony, hogy fürdés közben láthatta a király, a palotából? (Ezt már egy keresztény író fejtegette.) Ez az ő felelőssége.  

 

 

 

                                                      ...

 

 

 

Szerintem Isten mindig világosan beszél, ha felelősségről van szó. Például a Mózesi törvényekben is világosan beszél arról, hogy ha az asszony, vagy a lány fogadást tesz akármilyen dologban, azon a napon, mikor hallja a férje, vagy a leány apja, hogy mi volt a fogadalma, érvénytelenné teheti. Vagy, ha hallgat, akkor a fogadás érvényes.

 

Azonban, itt is csak a fogadástételről van szó.

 

Az újszövetségben viszont egyáltalán nem látok bármi olyasmit, ami a férj felelősségét hangsúlyozná ki a házasságban, jobban, mint a feleségét. Sőt!

 

 

 

                                                       ...

 

 

 

Amikor arról beszél Pál apostol, hogy a nő tisztelje a férjét, a férfi pedig szeresse a feleségét, szerintem ez azt mutatja, hogy mindkettőnek meg van a maga felelőssége. Vagy amikor azt mondja: „Mert mit tudod, te asszony, [1 Pét. 3,1. 2.] ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?” (Itt érdemes elolvasni az előtte, és utána levő igéket is.) Ha az üdvösségre vezetésben megvan az asszony lehetősége, akkor a házasság megtartásában is megvan a lehetősége. De akkor, szerintem a felelőssége is.

 

4 Móz. 30,1

 

És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévő törzsek fejeinek, mondván: Ez az a beszéd, a melyet parancsolt az Úr:

 

4 Móz. 30,2

 

Ha valamely férfi fogadást fogad az [5 Móz. 23,21.  Zsolt. 116,14.  Bir. 11,30-39.] Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; a mint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.

 

4 Móz. 30,3

 

Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le magát az ő atyjának házában az ő fiatalságában;

 

4 Móz. 30,4

 

És hallja az ő atyja az ő fogadását, vagy kötelezését, a melylyel lekötelezte magát, és nem szól arra az ő atyja: akkor megáll minden ő fogadása, és minden kötelezés is, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.

 

4 Móz. 30,5

 

Ha pedig megtiltja azt az ő atyja azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, és az Úr is megbocsát néki, mert az ő atyja tiltotta meg azt.

 

4 Móz. 30,6

 

Ha pedig férjhez megy, és így terhelik őt az ő fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;

 

4 Móz. 30,7

 

És hallja az ő férje, és nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt: akkor megállanak az ő fogadásai, és az ő kötelezései is, a melyekkel lekötelezte magát, megálljanak.

 

4 Móz. 30,8

 

Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erőtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az ő ajakinak kiszalasztott szavát, a melylyel lekötelezte magát; és az Úr is megbocsát néki.

 

4 Móz. 30,9

 

Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, a melylyel lekötelezi magát, megáll.

 

4 Móz. 30,10

 

Ha pedig az ő férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel kötelezi magát valami kötésre:

 

4 Móz. 30,11

 

Ha hallotta az ő férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt: akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.

 

4 Móz. 30,12

 

De ha a férje teljesen erőtlenné teszi azokat azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi, a mi az ő ajakin kijött, sem fogadása, sem az ő maga lekötelezése; az ő férje erőtlenné tette azokat, és az Úr megbocsát néki.

 

4 Móz. 30,13

 

Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erőssé, és a férje teszi azt erőtlenné.

 

4 Móz. 30,14

 

Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más napig, akkor megerősíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, a melyeket magára vett; megerősíti azokat, mert nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt.

 

4 Móz. 30,15

 

Ha pedig azután teszi erőtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: ő hordozza az ő bűnének terhét.

 

4 Móz. 30,16

 

Ezek azok a rendelések, a melyeket parancsolt az Úr Mózesnek, a férj és az ő felesége között, az atya és leánya között, mikor még fiatalságában az ő atyjának házában van.

 

 

 

                                                       ...

 

 

 

Ezeket az igéket pedig azért tartottam fontosnak idézni,, mert nagyon komolyan, és sokat beszél a felelősségről, és az egyénenkénti számonkérésről. (Meglepődtem, hogy milyen sokszor. Ezékiel könyve tele van ilyen kijelentésekkel.)

 

Tehát:

 

Ezék. 3,17

 

Embernek fia! [rész 33,7. 8.] őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.

 

Ezék. 3,18

 

Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te [Zsid. 13,17.] kezedből kívánom meg.

 

Ezék. 3,19

 

De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te [Csel. 20,26.] megmentetted a te lelkedet.

 

Ezék. 3,20

 

És ha elfordul az igaz az ő igazságától, [rész 18,24. 33,12. 13.] és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.

 

Ezék. 3,21

 

Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.

 

 

 

 

 

Ezékiel 18, 1-től is sok, és nagyon érdekes dolgokat mond.

 

Ezék. 33,1

 

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

 

Ezék. 33,2

 

Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:

 

Ezék. 33,3

 

És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;

 

Ezék. 33,4

 

Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.

 

Ezék. 33,5

 

Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

 

Ezék. 33,6

 

Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből [rész 3,17. 18.] kérem elő.

 

Ezék. 33,7

 

És te, embernek fia, [rész 3,17. 18.] őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.

 

Ezék. 33,8

 

Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

 

Ezék. 33,9

 

De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

 

Ezék. 33,10

 

Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, [3 Móz. 26,39.] mimódon éljünk azért?

 

Ezék. 33,11

 

Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, [rész 18,32.] hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért [vers 14-16. 19.] halnátok meg, oh Izráel háza!?

 

Ezék. 33,12

 

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak [rész 18,24.] igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.

 

Ezék. 33,13

 

Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

 

Ezék. 33,14

 

S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;

 

Ezék. 33,15

 

Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.

 

Ezék. 33,16

 

Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

 

Ezék. 33,17

 

És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.

 

Ezék. 33,18

 

Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

 

Ezék. 33,19

 

És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, [vers 11.] él a miatt.

 

Ezék. 33,20

 

És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: [rész 18,25-27.] mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

 

 

 

                                                     ...

 

 

 

A gyűjtögető a legnagyobb pazarló.

 

Mindenfélét összegyűjt és sok minden tönkremegy nála, hiszen nincsen sem ideje, sem lehetősége felhasználni, sem arra gondot fordítani, hogy megóvja a romlástól. Lényeg, hogy megszerezhesse olcsón, vagy lehetőleg ingyen. Másnak sem adja, bár nála tönkremegy.

 

Ismerek egy embert, akinek a pincéje tele volt mindenfélével: kerékpár, autó csomagtartó, guruló ruhatároló állvány és a többi. És szép lassan mindent megevett a rozsda.  

 

Ez az ember mindent a lehető legolcsóbban akart megszerezni, és a végén mégis mindig többe került neki mire megszerezte.

 

 

 

 

 

 

 

                                A testi vágy, kielégülés, hűség

 

 

 

Sokszor van lehetőség arra, hogy hűtlenek legyünk. Előfordulhat, hogy visszagondolva az életünkre, sajnáljuk az elszalasztott alkalmakat, mikor valakivel nem feküdtünk le, vagy nem kezdtünk viszonyt.

 

Ezek ördögi bölcselkedésből fakadó gondolatok. Gondoljunk csak bele kicsit jobban! Dávid király paráznaságáról szóló példabeszédben a próféta mit is mond? Mihez hasonlítja a vágyat? Utazó vendégnek nevezi. Ez azt jelenti, hogy jön - megy.

 

Nem elég ha testileg elégülsz ki, mert az igazi kielégülés a társaddal való lelki és testi kielégülés. Ez teljes. Ezt csak a szerelmes elköteleződésben találod meg. A kalandok csak gerjedelemből fakadó, (jővő - menő) utazó vendégek.

 

Utólag visszavágyni ezekre, szintén csak a test felindulásából való gondolatok.

 

 

 

                           

 

                         Az erkölcs, a viselkedés és az illem

 

 

 

A fiataloknak olyan generációja nőtt fel, akiknek a szülei legtöbbször elváltak, esetleg már az ő szüleik is elváltak voltak. Nincs teljes képük az egészséges férfi nő kapcsolatról, hiszen nem is láthattak egészséges példát maguk előtt. A férfi-nő kapcsolatokról barátok, ismerősök, a média révén kapnak mintát, akik persze ugyanabból a háttérből jöttek. És hát tudjuk, hogy mi történik a vakkal aki világtalant akar vezetni...

 

A fiataloknak nincs egy biztos képe arról, hogyan kell viselkedni, hogyan kell egymáshoz közeledni (néha még az idősebb embereknek sem).

 

Az erkölcs a mi udvariasságunk azokkal az emberekkel szemben, akik körülöttünk vannak, és azokkal az emberekkel szemben, akiknek a viselkedése vagy az öltözködése kísértést jelent számunkra.

 

Tehát például, nem bámulok meg egy kifogásolhatóan öltözködő nőt a velem levőkre való tekintettel, és a kifogásolhatóan öltözködő hölgyre, magára való tekintettel.

 

Az erkölcstelenül viselkedő emberekkel való udvarias bánásmód őket magukat is a viselkedésüknek felülvizsgálatára fogja ösztönözni.

 

A lányok továbbra is várják a férfiak kezdeményezését. Szeretik érezni, hogy kiválasztották őket, hogy kellenek valakinek. Hiába a nagy feminizmus, sok lány számára is visszatetsző, ha látják, amint egy nőtársuk kezébe veszi a "sorsát" és megszerzi a kiválasztott férfit. A nő sem boldog igazán, és a firfiak sem gondolnak komolyan az ilyen nőre.

 

Természetesen a kezdeményezést egy nő részéről, nem tartom kivetni valónak, hiszen miért ne közölhetné a szerelmét valakivel.

 

 

 

 

 

 

 

                                  Bálványok a házasságban

 

 

 

Ha azt gondoljátok, hogy a kapcsolataitokat nem fertőzhetik bálványok, akkor tévedtek.

 

Nem véletlenül hasonlítja Isten az Ő saját szeretetét a férfinak a nőhöz hasonló szeretetéhez, amely "féltékenyen szerető".

 

Ha vannak az életedben rejtett vágyakozások valaki felé, de akármilyen okból valaki mást választasz - legyen az anyagi érdek, vagy mert félsz hogy kifutsz az időből és a többi, - akkor jól gondold meg, hogy mit csinálsz! Ha belemész ilyen dologba, akkor tudtad, hogy mit teszel, ne beszélj nagy hangon utána az őszinte szerelemről, sőt talán mondhatom, ne is nagyon várj rá. Bár elrendezett és érdek házasságokban is megteremhet a szerelem, ha tisztelik egymást a felek és őszinték egymáshoz.

 

Azonban, ha titkon vagy akár nyíltan egy volt szerelmet, egy romantikus kapcsolat emlékeit dédelgeted, akkor ez tisztességtelen dolog. Ostoba az is aki ezt tudja és mégis összeköti az életét veled. Egyszóval amikor valaki felé közeledsz, vagy valakinek a közeledését elfogadod, legyen tisztába vele mindkét fél, hogy az ilyen és ehhez hasonló bálványoknak sem az elején, sem később nincsen helye a házasságban. Mielőtt új kapcsolatba kezdesz, a régiekkel számolj le, akár tárgyi emlék legyen az, akár egy sóvárgás a szívedben. És ne feledd! Te ugyanezt várnád a másiktól. Tehát amit vársz, hogy az emberek tegyenek veled, te is azt tedd velük!

 

 

 

 

                                   Miért nem jó az együttélés

 

 

Mert ha többet akartál ennél és nem mondtad meg világosan, ha nem állítottad fel a határokat, akkor bele fogsz ragadni a helyzetbe.

 

Ha az elején nem kéri meg a kezed és nem vesz feleségül a barátod, vagy nem akar hozzádmenni a barátnőd, nyugodtan fölteheted magadnak a kérdést.

 

Akkor miért van velem? Akar-e engem igazán? Együttéljünk mint férj-feleség, de nem vagyunk azok?

 

Ha ebbe belemész, és később majd kifejezed azt a vágyadat, hogy jó lenne törvényesen is rendezni a viszonyotokat, a párod majd értetlenül fog rádnézni, hogy most meg mi a bajod, hiszen így is jó volt eddig. Azt fogja hinni, hogy követelsz tőle valamit és nem fogja megérteni, hogy ő nem ajánlott fel neked valamit, ami kötelessége lett volna, ha igazán szeret és akar téged. Ő nem vágyott úgy eggyé válni veled, ahogyan azt Isten elrendelte, és ahogyan az rendjén is volna két olyan ember között, akik igazán szeretik egymást. Olyan lesz, mint amikor két ember elbeszél egymás mellett, pedig csak arról van szó, hogy nem beszéltél meg vele valamit amit meg kellett volna. Csupán némán beleegyeztél abba, amit nem is így akartál. Ő pedig természetesnek vette, hogy ez így van rendjén.

 

 

 

                                                        ...

 

 

 

Sok régi filmben és könyvben lehet hallani, mikor egy férfi ezt mondja:

 

"Légy a feleségem!"

 

Romeo feleségül akarta venni Júliát. Azt akarta, hogy az övé legyen. Egymáséi akartak lenni.

 

Tudták, hogy annak, hogy valakit megkapjanak - általában - az a rendje, hogy feleségül veszik. És ha szerelmesek voltak, akarták is annyira egymást, hogy örökké együtt akarjanak élni egymással.

 

Vajon, ma miért nem halljuk ezt?

 

 

 

                                                           *

 

 

 

Nem javasolom azt, hogy mást is bevonj a vonzalmad közvetítéséhez.

 

A legjobbnak tartom, ha összeszeded a bátorságodat és magad vallod meg az érzéseidet.

 

Egyrészről ílyen módon elkerülöd azt, hogy más pozitív vagy negatív módon beleavatkozzon a kapcsolatotokba. (Ha pozitív módon avatkozik bele, akkor befolyásol, ha negatív módon, akkor szintén befolyásol.) Az ajánlások később rosszul jöhetnek ki, amennyiben valamiről kiderül, hogy mégsem egészen úgy van ahogyan állították, legyen az jellemrajz, vagy bármi egyébb.

 

Ez a későbbiekben is igaz lehet, ha például valaki úgy érzi, hogy joga van beleszólni a kapcsolatotokba, csupán azért, mert annak idején segített egyengetni az utatokat.

 

A hagyományos közvetítésnek is meglehet a maga helye, de én erről nem tudok nyilatkozni ismeretek hiányában.

 

 

 

                                                           *

 

 

 

A szerelemből azt kellene megtanulnunk, hogy Istenhez ugyanolyan odaadással kellene vágyakoznunk, mint ahogyan a szerelmes vágyik arra, aki őt viszontszereti.                                               

 

 

 

 

 

                                             Együttjárás

 

 

 

Együttjárásra legalább másfél évet javaslok. Mindent beszéljetek meg, ami probléma lehet.

 

Házasságban nem lehetnek titkaitok, nem lehet szégyellni valótok egymás között.

 

Ebbe nem tartoznak bele a megtérés előtti bűneid, hacsak valamit te magad nem tartasz fontosnak, hogy arról a párodnak tudnia kell.

 

(A házastársad nem a gyóntatód! Bizonyos bűneid megvallását, másnál kell elvégezned!)

 

Azonban fontos, hogy igenis kifejezd az elképzeléseidet, kérdéseket tegyél föl és elmondd azt ami zavar vagy nem értesz vele egyet. "Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Ámós 3,3)

 

Ha a kapcsolatotokban, vagy a társad viselkedésében észreveszel valamit, ami aggodalomra adhat okot, akkor gondolkodj el róla! Ne áltasd magad, az "ember sokszor észreveszi, ha valami nem stimmel, csak nem akarja elhinni".

 

- Bingo! - mondta erre valaki, mikor egyszer ezt elmondtam egy társaságban.

 

A másfél év együttjárásnak - vagy jegyességnek - ez is a szerepe.

 

 

 

                                                       ...

 

 

 

Mindnyájunknak vannak bűnei, egyik kisebb, másik nagyobb. (K. L. és K. J. esete).

 

Semmit nem vethetünk egymás szemére, ezt legfeljebb Jézus teheti meg.

 

 

 

 

 

                                                 A válásról

 

 

 

A válásról tudjuk, hogy mit mond az Úr. Tudjuk azt is, hogy Pál apostol mit mondott.

 

Ha elváltok, maradjatok házasság nélkül. Mert kötelesek vagytok változtatni a magaviseleteteken mint keresztények, ha gondjaitok vannak egymással. Ha nem tudtok együttélni akkor menjetek külön, de ahhoz nincs jogod, hogy máshol keresd a kielégülést.

 

Ha ezt megteszed, ettől kezdve házasságtörő vagy.

 

 

 

 

 

                       Ragaszkodási probléma az új házasságban

 

 

 

A kinek sok csalódás van az életében, talán sok félelme is lesz. Azonban másként érzem azt, mikor valakinek szexuális kapcsolata is volt másokkal.

 

Nem egészen értem, hogy mi zajlik le egy ilyen kapcsolat után az emberekben, de a ragaszkodás gyengülését több ezzel foglalkozó szakértő is észrevette. Felmérések szeint az újabb - tehát a második, harmadik és a többi -, házasságok nagyobb arányban végződnek válással. Ennek oka véleményem szerint az is lehet, hogy egy lelki törés után lábra kell állni, s ha valakinek ez sikerül, bizalmatlanabb lesz, megjelenik benne talán tudatosan, talán tudattalanul az, hogy "kibírtam", "meg tudok lenni más nélkül is".

 

Végül, talán a szív is megkeményedik, ezért könnyebben veti meg a másik embert, könnyebben mond le róla. Nem szívesen veszi már fel a küzdelem nehézségeit a kapcsolat megtartásáért.

 

 

 

                                                       ...

 

 

 

A válással mindenki veszít!

 

Gyerek, anyós, após, barátok, testvérek, ismerősök, rokonok, ti magatok, vagyis MINDENKI!

 

Ezt látszik alátámasztani egy magyar rádióadón elhangzott felkérés, hogy telefonáljon be az, aki jobban járt azzal, hogy elhagyta a családját, elvált egy másik kapcsolatért. Nyert-e vele valamit?

 

Senki sem telefonált.

 

 

 

 

 

                        Kultúrális problémák és az iskolázottság

 

 

 

Véleményem szerint az észt, a bölcsességet Isten adja. Az iskolában ismereteket szerzünk.

 

A kultúrális különbségekről egyelőre nem tudok mit mondani, de az iskolázottsággal kapcsolatban mindenképpen azt gondolom, hogy valójában az a kérdés, hogy valaki mikor kezdi magát többnek tartani a másiknál.

 

Magyarul: mikor jön el az a pillanat, hogy valaki felfuvalkodottá, gőgössé válik és azt hiszi, ő több a másiknál, többet ér a másik embernél.

 

 

 

 

 

                Szorongások, lelki betegségek, káros szenvedélyek

 

 

 

 Minden látható problémát meg kell oldani!

 

Ezalatt azt értem, hogy minden lelki betegségtől; káros szenvedélytől, félelmektől, szülőktől való függéstől, szorongásoktól, mániáktól megszabadultan és gyógyultan szabad csak ősszeházasodni. Ugyanis, amíg csak jegyesség van, az emberek (általában) készek arra, hogy küzdjenek a problémáikkal. Azonban a házasságban már semmiféle eszköz nincsen a kezedben arra, hogy a másikat ösztönözd a rossz szokásainak legyőzésére. Minek is tenné, hiszen már megkapta amire vágyott és ellustul a küzdelemre. Nincsen többé miért küzdeni, megszűnik a törekvés arra, hogy erőfeszítéseket tegyünk. Ellustul, elkényelmesedik az ember. Ugyanez játszódik le általában akkor is, ha lefekszel valakivel. Megkaptál valamit amit talán a dolgok leglényegesebb részének tartottál.

 

Ugyan, minek is akarnál még elköteleződni. A házasságon kívüli kapcsolatban élők, ezért nem igyekeznek az oltár elé állni.

 

 

 

 

 

                       Öltözködés, ékszerek, smink, tetoválások

 

 

 

Lássuk be, testkultusz van, ami (Magyarországon) már legalább harminc évvel ezelőtt kezdődött és egyre erősödik. Hallottam már olyat: " hm...tetovált nő. nyami, nyami" de nem tudom, hogy mi a férfiak véleménye a tetoválásról. Divat, az biztos. De az is biztos, hogy a kilencvenes években még nem sok nő csúfította volna el a testét tetoválással vagy testékszerrel.Mióta világ a világ, a mi kultúránkban legalábbis nem volt ez szokás. Minden nő szerette volna a testét szépnek tudni és szépnek megőrizni. A férfiak esetében pedig megnőtt a tetoválás jelentősége.

 

Véleményem szerint sok esetben megtalálható volna valamiféle lelki probléma, megfelelni akarás, beilleszkedés, egyediség erősítése önmagunkban. De gondoljunk csak bele: a divat mindenáron való követése által nem inkább elveszítjük az egyéniségünket, az egyediségünket? Van abban valami ostoba dolog, hogy bizonyos tetkókat például a vállunkra tetetünk, bizonyosakat pedig a lábszárunkra, valamelyiket a nyakra, a haj tövéhez a fül mellé és a többi. Miért? Ja...? Mert oda szokás...

 

Néhány férfi esetében kifejezetten azt érzem, hogy keménynek akar látszani. Felvesz valamiféle sittes stílust, kigyúrja magát és ehhez persze kell a tetkó is. Mintha az a gondolat lenne mögötte: "Így talán, csak nem mernek belém kötni".

 

Ez természetesen csak az én véleményem. Ám azt, érdemes megfontolni, hogy bizonyos tetoválásokat nem egyszerű leszedetni. És hát...az érzések változhatnak, kapcsolatok elmúlhatnak.

 

Vajon nem sértő-e L.-ra nézve, ha barátnője csípójén a Csabi feliratot látja, miközben szeretkeznek. Az ilyen "maradandó" emlékek nem erősítik meg a későbbi kapcsolatokat.

 

 

 

 

 

                                  Valaki jóképű, valaki szép.

 

 

 

De ha ez csak arra jó, hogy bármikor élni lehessen vele, ha a szükség úgy kívánja… Bárki felé, bárki irányába.

 

Ha azt sugallja:

 

- Kell? A tied is lehet, vedd csak el nyugodtan.

 

Nem olyan, mintha felkínálná magát valaki? Ilyenek vagyunk mikor el vagyunk telve azzal, hogy milyen jól nézünk ki. Mikor túl fontos a külsőnk.

 

 

 

                                                        ...

 

 

 

 Azoknak, akik szerint a homoszexuálisoknak joga van gyermeket örökbefogadni

 

 

 

 Az első kérdésem talán az lehetne, hogy valóban akarnak-e gyermeket nevelni? Hiszen nem akar gyermeknemző kapcsolatban élni, ami csak egy nővel lehetséges.

 

A második, hogy miért akar gyermeket nevelni? Hiszen ő maga is tudja – tudnia kell -, hogy a homoszexuális kapcsolat nem normális emberi és természetnek megfelelő – mondhatnám teremtésnek megfelelő – kapcsolat.

 

Ha egy gyermek kiskorú és magára maradt valamilyen okból, gyámot szoktak mellé rendelni. Ennek oka pedig a döntésképtelenség vagy cselekvésképtelenség. Amíg el nem éri a nagykorúság, tehát a feltételezett önálló döntés és cselekvésképesség korát, addig mindenben a gyámja hozza meg a döntést helyette vagy a nevében.

 

A gyámnak a gyermek érdekében kell meghoznia döntéseit, tehát a természet törvényeinek, a józan észnek, a helyes erkölcsnek, a gyermek egészséges fejlődésének figyelembevételével.

 

Mivel egy gyermek nem képes helyesen mérlegelni ebben a tekintetben, sőt, esetleg koránál fogva fel sem tehető neki a kérdés, hogy akar-e homoszexuális nevelőszülők által neveltetni, teljesen jogtalan és a józan észnek ellentmond az a követelés, miszerint homoszexuális pár is fogadhasson örökbe gyermeket. Hiszen a gyermek nem úgy kerülne hozzájuk, mint egy normális családnál beleszületés által, ami teljes jogot biztosít, de egyben felelősséggel is jár arra nézve, hogy a gyermeket egészségesen neveljék.

 

A törvény jogot formál arra, hogy amennyiben egy gyermek egészséges fejlődése a családban nincsen biztosítva, nevelőszülőkhöz adják vagy állami nevelőintézetbe helyezzék el a gyermeket.

 

Tehát lehetőség szerint jobb, egészségesebb körülmények közé. Ami fizikai értelemben ugyan megtörténhet egy homoszexuális párnál, de lelki és erkölcsi egészségének megóvása érdekében nem megfelelő. Így végső soron a józan észnek sem felel meg.

 

Amennyiben pedig ezt megkérdőjelezzük – vagyis, hogy erkölcsileg miért nem felel meg -, úgy beleütközünk abba a kérdésbe, hogy mi az erkölcsös, ami újabb vitához vezet. Erkölcsről beszélni pedig, Isten nélkül értelmetlen.

 

 

 

 

 

 A természet védelméről

 

 

 

Tönkrement a hátizsákomon a cipzár és az egyik oldalsó zseb kiszakadt. Láthatóan meg lehetett javítani.

 

El is vittem a javítóhoz. Négyezer forint volt. Egy ilyen hátizsákot hatezer – hatezerötszáz forintért meg lehet venni. Sokan mondanák, hogy nem éri meg, mert kicsivel többet fizetek és van egy új hátizsákom. Igazuk van.

 

De valóban nem éri meg?

 

Amikor négyezer forintot fizetek a nagyjából kétszáz forint értékű cipzár bevarrásáért, valójában a munkadíjat sokallom. De miért is? Hiszen a munkát meg kell fizetni. A pénz nem haszontalan dologra ment el, csupán gazdát cserélt és most mást boldogít. Nincsen okom irigykedni. Ha megfizethetem, örülök. Ha másnak haszna van belőle, miért sajnálnám.

 

Azzal, hogy kiadtam négyezer forintot, megvásároltam a természet védelmét. Négyezer forintomba került, hogy ne dobjak el egy majdnem teljesen jó hátizsákot, rajta négy darab műanyag csattal, két darab műanyag karikával és egy darab fém karikával, plusz három működőképes cipzárral (a negyedik cipzár romlott el).

 

Ha vettem volna egy új hátizsákot, kétezer – kétezerötszáz forinttal többe került volna a környezet pusztulásához való hozzájárulásom, hiszen kidobtam volna a szemétbe egy szinte teljesen jó hátizsákot és még fizettem is azért, hogy kidobhassam. hiszen vettem hatezerötszázért egy újat.

 

 

 

...

 

 

 

 Az asszony, a férfiből lett teremtve.

 

„Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”

 

Nem tudom, miért gondoljuk, hogy benne nem ugyanazok az érzések és vágyak vannak, mint bennünk.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

A testi vágyak különbségéről férfi és nő között, nagyon tetszett, amit Erika mondott:

 

„Nagyon kell szeretni azt a „gőzmozdonyt” és akkor majd igazodni fog.”

 

Szinte, mintha azt mondta volna, hogy simulni fog hozzánk.

 

Enikő szavai is nagyon természetesek voltak:

 

„A nő vágyai is különbözőek lehetnek más és más helyzetben.”

 

És annak is nagyon örültem, hogy Timi is többnek látja a házaséletet, mint csupán két test kapcsolatát. Valami olyasmit mondott, hogy:

 

„Szakrális, szent dolog.”

 

És még az a gondolat is nagyon tetszett, hogy ha az édenkertben, ahol minden tökéletes volt, magányosnak érezte magát az ember, mennyivel inkább a megromlott világban.

 

És milyen érdekes! Nem a testi szükségletről beszél az édenkertben a biblia, hanem az egyedüllétről. Úgy gondolom, hogy a szeretet hiánya, a magány még a testi szükségleteket is felül írja. Azt kívánjuk: Legyen csak velünk legalább, és szeressen! Odaadóan.

 

 

 

                                                                 *

 

 

 

Nem vagyok benne biztos, hogy nem az a baj; mindenféle elvárásaink, esetleg ostoba elvárásaink vannak a másik nemből valók felé.

 

Megvannak a szerepeink. A férfié, a nőé is, de talán önző elvárásaink vannak egymás felé. Egyáltalán miért várunk el valamit. Talán csak egyszerűen adnunk kellene a SZERETETET. És ennek tudatában kellene lennünk.

 

Nem túlozzuk el ezeket a szerepeket?

 

Amelyek már rég felborultak, hiszen a világ is megváltozott. Szerepekben gondolkodunk, nem pedig szeretetben.

 

Ugyan, miért várnám el, hogy a feleségem felkeljen az ágyból csak azért hogy ételt tegyen elém az asztalra , mert én vagyok a férj, és későn értem haza? Miközben ő maga is dolgozott egész nap, vagy a gyerekek nevelésével bajlódott. Ha megteszi, ez az ő szeretetéből fakad, aminek csak örülhetek. Az én dolgom pedig, hogy visszaküldjem aludni. Ez pedig az én szeretetemből fakad, aminek ő, csak örülni fog.

 

 

 

                                                              *

 

 

 

Hitetlennel felemás igában lenni, eleve olyan, mint egy rossz házasság. Kétfelé húz a két fél. A házassági problémák elfoglalnak, inkább magunk körül forgolódunk. Nehéz bizonyságot tenni, és nem tudjuk a keresztény életünk sikereit, kihívásait megosztani a társunkkal. Hiszen ezek számára semmit sem jelentenek.

 

Míg számunkra a hitetlen társ felfogása idegen, ha nem is érthetetlen – hiszen valamikor talán mi is világi módon gondolkodtunk.

 

„Érzéki ember, pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.”

 

 

 

                                                              *

 

 

 

Ha csak az a vágy van bennünk, hogy egy nő testéhez hozzá érjünk – nem a szeretett nő, hanem egy nő testéhez -, rossz úton járunk. Még rosszabb, ha a testnek csak az a része jár a fejünkben, amelyet az élvezet forrásának tekintünk. Ebben az esetben nem csoda, ha egy prostituáltnál köt ki valaki.

 

A társra kell vágyakoznunk! Arra a nőre, akit igazán szeretünk. Aki hozzánk tartozik, a társunk. Neki okozni örömöt, az igazi öröm.

 

Vele, és neki örülni.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

Nem gondolnak bele, hogy ha nem képes egy nő várni a kapcsolat szexuális részével a házasságig, akkor vajon képes-e feláldozni valamit is a szerelemért. Vajon melyik a fontosabb? A Szex, ami azért mégiscsak testi, vagy a szerelem, ami lelki és talán szellemi dolog is?

 

Ha nincs szex, rögtön kilép majd a házasságból?!

 

Az a nő vagy férfi, aki nem képes – vagy inkább nem akarja – megtartóztatni magát a kapcsolatban – mert Isten tud segíteni ebben is -, vajon hányadik szexuális aktuson lehet már túl?

 

Ennyire mindegy?

 

És mindezt keresztényként merjük kijelenteni, és Igei ismerettel, hogy:

 

„Nem baj, ha egy férfi és egy nő lefekszik egymással, ha úgyis össze akarnak házasodni.”

 

Vajon hol olvassuk ezt a bibliában?

 

És ez a mondat:

 

„Ma már nem lehet…”

 

Csak az emberek változnak, az emberi erkölcsök.

 

De Isten nem változik, és ez le is van írva.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

A szeretet kell, hogy vezessen mégis egy kapcsolatban.

 

Írtam volna, hogy szerelem és nem is tudom, nem lett volna-e jobb, de talán a szerelmet sokan - én magam is -, olyannak érzem, mint egy hamar fellángoló, csalárd, hamis álmokkal teli, hamar kihunyó tüzecskét.

 

Pedig, tudom, hogy nem így van. Nem így kell, hogy legyen!

 

A magyar nyelv, régen nem tett különbséget a két szó között.

 

A megfontoltság és a körültekintés fontos, de kezdem azt látni, mégiscsak a szerelem kell, hogy vezessen. Persze nem elvakult, ostoba szerelem, de szerelem nélkül mégiscsak valami „hideg, számító, üzleties szerződés a házasság”.

 

Szükséges a szerelem „bolondsága” amiben két, alapvetően tisztességes ember – férfi és nő – összecsiszolódik. Amiből az erős szeretet, a ragaszkodás kialakul kettejük között. És nem valami jövőbeni tervek, célok, tudatos gazdagodás, vagyonok és egzisztenciák (biztos gazdasági megélhetés) összeházasítása vagy előre megfontolt hideg tervezés határozza meg a társválasztást.

 

Nehéz elképzelnem mély ragaszkodást és a szerelem kialakulását egyfajta egymásrautaltságból ilyen módon.

 

Elhiszem, hogy a szerelem talán később is kialakulhat a házasságban idővel. Mégis. Úgy érzem, kell a szerelem általi döntés az együttéléshez.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

Rájöttem, hogy nem bírom, ha valakinek elvárásai vannak felém.

 

Azt akarom, hogy fogadjon el csak úgy magamért. Szerintem nekem sincs különösebb elvárásom a felé, akit szeretek. Csak, hogy szeressen, és legyen normális.

 

Gondolom, azok a házasságok, amelyeket a szülők akarata szerint kötnek, a szülők elvárásait tükrözik. Biztos állás, vagyon, és a többi.

 

Egy fiatal tiszta szerelmében, azt gondolom, ezek az elvárások nincsenek meg, csak egyszerűen szeretik egymást és kész. Nyilván, a másik jellemének megismerése, az egy más dolog.

 

 

 

                                                            *

 

Azt mondják:

 

„a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út”

 

Talán egy teljesen test szerint gondolkodó embernél, ez igaz is lehet.

 

De nem lehet, hogy inkább a gondoskodás, ami megfoghatja a férfit ebben a dologban?

 

 

 

                                                             *

 

 

 

Vajon a szerelmes fiatalok, amikor nem törődve a józan érvekkel; belemennek a házasságba, vajon ez nem HIT?

 

 

 

                                                             *

 

A fiatalok még bizonyos értelemben „ártatlannak” mondhatóak egymással szemben. Legalábbis abban az értelemben, hogy nem volt dolguk a férfi és nő közötti feszült viszony megismeréséhez. Nemigen van okuk a gyanakvásra.

 

Ami viszont, egy rosszat már megtapasztalt férfira vagy nőre igaz lehet. És nincs min csodálkozni. Csak tenni nehéz ellene.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

Ha a bajban nem tart ki egymás mellett két ember, a jólétben inkább kitart majd?

 

 

 

                                                             *

 

Lehet, hogy a szerelem érzése vágyakozás valami után? Vagy tényleg csak egy álomkép, amibe beleéljük magunkat?

 

 

 

                                                             *

 

Mi az udvarlás?

 

Szerintem az érdeklődés, a szeretet kifejezése a nő iránt. Vajon a nőnek nem kell-e ugyanezt kifejeznie a kedvességével felénk, ha szeret? Nem szükséges megjátszania magát. Azt nem értékeljük. Hanem azt, ha nyíltan kifejezi ő is az örömét, a szeretetét, és ezzel együtt a kedvességét.

 

 

 

                                                             *

 

 

 

Láttam egy fiút és egy lányt, mikor találkoztak. Ahogyan megölelték egymást, mintha a két lélek megnyugodott volna a másik karjaiban. Mintha fellélegeztek volna megkönnyebbülten:

 

- Végre!

 

                                                             *

 

 

 

Még mindig nem értem, mi is a szerelem.

 

Az Isteni szeretet feltétel nélküli. Ezt értem, ezért talán a szeretetet is meg tudom érteni. Szeretünk valakit függetlenül attól, hogy mi tesz, szeret-e minket vagy sem. De a szerelem…

 

Mi az a szerelem? Hogyan kezdődik el férfi és nő között? Talán valami megfog a másikban? A szépsége? Egy mozdulat? A hangja? Vagy az, hogy ő szeret minket?

 

Vagy csak egyszerűen szeretetet akarunk adni? Mert a szeretetnek az is része, hogy ki akarja fejezni magát, adni akar.

 

Vagy hősök akarunk lenni a másik szemében? Védeni, oltalmazni akarjuk? Bátorítani? Azt akarjuk, hogy nézzen fel ránk? Minket tartson a „jó embernek”? Mi akarunk azok lenni, akik megmentik, önbizalmat öntenek belé? Akik Önbizalmat Öntenek Belé? Akik meg akarják értetni vele, hogy ő is valaki, egy értékes ember?

 

Akkor ez viszont csak rólunk szólna. Önzés volna. A háláját várnánk.

 

Vagy a szerelem egy ragaszkodás, egy bizalom?

 

Oldal: Gondolatok Férfiről, Nőröl és mindenféléről
Karácsony a legszebb ünnep! - © 2008 - 2024 - szenteste.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat